A spirituális élmény ugyanolyan tudatmódosult állapot, mint a drog, vagy a szex okozta mámor?
Hol éli meg az ember a spirituális élményt az agyban, a szívben, vagy teljesen máshol?
Az agy csupán egy kijelző?
Létezik két egyforma spirituális élmény?
Nemrégiben megjelent nálunk egy írás, miszerint tudósok egy kísérlet alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a spirituális élmény olyan az agynak, mint a szex, meg a drog. Illetve azt állapították, meg, hogy bizonyos spirituálisnak mondott élmények hatására, a kísérleti alanyoknál, az agynak ugyanazon területe volt aktív, mint amikor szexuális örömben, vagy épp drog okozta mámorban van része az embernek. Adta magát a kérdés, vajon mi a véleményük, mi jut eszükbe erről a kutatásról a vallások tanítóinak. Mi megmutattuk nekik az említett cikket és megkérdeztük őket.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a spirituális élmény olyan az agynak, mint a szex, vagy a drog?
Darvas István főrabbi válasza itt olvasható:
A kérdés alapjául szolgáló cikkben is megjelenik, hogy csak egy adott csoportot, a mormonokat vizsgálták, ezért semmiféle szabályszerűség nem állapítható meg, de a borfogyasztásról azért beszélhetünk ennek kapcsán. Peszáh ünnepén, a két Széder-este alkalmával összesen nyolc pohár bort iszunk meg, ami egyik bölcsünknek annyira nehezére esett, hogy a Peszáh után hét héttel következő Sávuot ünnepig borogatta a homlokát. Spirituális élmény lehetett a javából!
Van olyan részegségről szóló hagyományunk, amely éles határvonalat tesz a spiritualitás és a stimulánsok használata közé. Történt, hogy Áron, a főpap két fia, Nádáv és Ábihu valamilyen hibát elkövettek a szentélybeli szolgálatuk során, és ezért kijött a tűz az Örökkévaló színe elől, megemésztette őket és meghaltak az Örökkévaló színe előtt”(3Mózes 10:3). Nádáv és Ábihu tragédiája kapcsán nem egyértelmű, hogy mi volt a vétkük. Bölcseink egy része szerint részegen mentek be a Szentélybe, miként erre a tórai szövegből következtetni lehet: „És szólt az Örökkévaló Áronhoz, mondván: Bort és részegítő italt ne igyál, te és fiaid veled együtt, midőn bementek a gyülekezés sátorába, hogy meg ne haljatok…” (uo. 8-9).
Szimha Bunim (1767-1827) megfogalmazta, mi a gond a részegen végzett szolgálattal: „A kohén köteles volt emelkedett lélekkel és örömmel végezni szent szolgálatát. Miért tiltja a Tóra ittas papok belépését a Szentélybe? Hiszen a zsoltárban (104:15) írva van: „Bor vidítja az ember szívét”. Igaz, de a Tóra különbséget tesz a külső hatásra kiváltott, illetve a belső öröm között. Írva van ugyanis az is: „Az Örökkévaló cselekedetei egyenesek, vidítják a szívet” (Zsoltárok 19:9). Isten parancsainak teljesítésekor az utóbbira kell támaszkodni, és miként a Tóra megtiltotta, nem szabad külső „segítséget” igénybe venni.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
