Quantcast
Channel: Talmud –"Zolirabbi"
Viewing all 75 articles
Browse latest View live

A zsidóságukat elhagyó családok gyermekeinek vagy unkáinak visszatérése a zsidó hitre – (Hagyomány XXIII.)

$
0
0

anyakönyv2Mindennapi beszélgetésekben sokszor hangzik fel az az állítás, hogy “a zsidóságból nem lehet kitérni”, illetve, hogy “aki zsidónak születik, az is marad, akár vallja a hitet, akár nem”.

Természetesen ez nem felel meg a valóságnak, hiszen lehetséges, hogy a származása alapján valaki zsidó, ám ha hitében nem az, akkor a származás, a vérvonal, a rassz, stb, semmit sem jelent.
Kérem, ne feledjük el: a zsidóság elsősorban egy vallás, egy hit, egy filozófiai rendszer, egy 4 évezredes láncolat, egy közösségi lét és közösségi tudat, a saját szabályaival, ahová be lehet térni (erről többször is írtam a blogomban), vagy ahonnan ki is lehet térni.
És most erről szeretnék írni.

Mi is a kitérés?
A kitérés nem azt jelenti, hogy valaki hitehagyott, csalódott vagy ateista lesz, hanem, hogy valaki megtagadja a zsidó hitét és elhagyja a judaizmus alapelveit, majd (akár ünnepélyesen, templomban) kijelenti, hogy ő mostantól, keresztény, muszlim, hindu vagy bármi más. Az aposztáziának – sajnos – nagy irodalma van…
(A zsidó lexikon több oldalon keresztül (54-56) sorolja az aposztatákat)…

Ez esetben – még akkor is, ha ő zsidó származásúnak identifikálja magát – a vallásjog alapján kiírja önnönmagát a zsidó vallásból, azaz mózesi hitből és rabbinikus judaizmusból.
Erre a tettre van egy héber szó: “s’mád“.
Hogy ez milyen félelemmel járta át a zsidó lelkeket, az újév (ros hásáná) legemblematikusabb imája, az “ávinú málkénú“, külön sort “szentel”, annak, hogy az Örökkévaló óvjon meg bennünket a “smád”-tól.
אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ כַּלֵּה דֶבֶר וְחֶרֶב וְרָעָב וּשְׁבִי וּמַשְׁחִית וְעָוֹן וּשְׁמַד מִבְּנֵי בְרִיתֶךָ
–>> Atyánk királyunk, kérünk ne legyen többet dögvész, kard, éhínség, fogság, pusztítás, vétek és kitérés fiaid közepette!” <<–

jewish_starA posztholokauszt traumával és az identitás-válsággal való több generációs belső küzdelem után illetve Izrael államának megszületésével sok minden megváltozott. Az eltelt évek, évtizedek, sőt akár évszázad után sok esetben az unoka, dédunoka ráeszmél arra, hogy az ő vallásjogi zsidósága, sokkal többet jelent számára egy puszta ténynél.
Szeretné hitében és mindennapjaiban is megélni a saját megörökölt zsidóságát, annak ellenére, hogy a nagymamája, dédnagymamája, nagy nyilvánosság előtt deklarálta, hogy ő eltávolodik a saját ősei hitétől. Azaz a célja egy volt: megszakítsa a kapcsolatát a zsidósággal.

Mit tehet ez az unoka???
Mit kell tennie annak, aki ősei “hibáját” szeretné a jelenben korrigálni és a zsidó hitet (hitét) akarja a maga őszinteségében és tisztaságában gyakorolni?
Erről szól a visszatérési szertartás. (השבה ליהדות)

Mindenekelőtt el kell mennie egy rabbihoz, és az összes létező állami és egyházi papírját megmutatni neki.
Ebből a rabbi (általában) meg tudja mondani, hogy valaki vallásjogilag, azaz anyai ágon zsidó-e.
Ha a bizonyításhoz tanúk kellenek, akkor összeül a vallási bíróság, a bét din, (ami három rabbi) és kikérdezi a tanúkat vagy dönt az írásbeli tanúvallomások alapján, hogy elfogadhatóak-e azok vagy sem.
Ha a papírok nem egyértelműek, akkor a visszatérni akaró egy hosszabb folyamat elé néz, mert egy ún. megerősítő betérést (גיור לחומרא)-t kell csinálnia.

The-BFB-of-Jewish-Tales-cuttinglettersHa a papírok alapján egyértelműen látszik, hogy a kérvényező anyai ágon zsidó származású, akkor (ismét) összeül a bét din és lefolytatják a visszatérési szertartást, aminek az a lényege, hogy a visszatérő tanúk előtt (vallási bíróság) kijelenti, hogy ő ismét a zsidó vallás kötelékébe kíván tartozni és a zsidóság parancsolatait ismét magára veszi.
Mindezek után meg kell merítkeznie a mikvébe, a rituális fürdőbe, ami a szentséget és az újjászületését (is) szimbolizálja.

Vannak olyan véleményezők, akik azt mondják, hogy a visszatérni vágyó, a szavainak komolyságát mutassa, a bét din előtt magára kell vennie egy olyan szentséget, (cselekedetet vagy micvát), ami nem evidencia. (Pl. minden pénteken ad adományt, cedákát valakinek, minden nap elolvas 5 zsoltárt, stb.)
Ám sok rabbi – jogosan – ódzkodik az ilyenfajta esküktől.

A visszatérési szertartás végén – az újjászületett zsidó – héber nevet kap, amiben már semmi utalás nincs a “vétkező” ősökre és ezzel teljessé válik az az utazása, ami onnan indult el, hogy nem volt elégséges számára az a tudat, ha ő zsidónak érzi és vallja magát, hanem kimondott szavaival és tetteivel is megerősíti a benne élő alázatot a szabályok iránt és aláveti magát a közösségem évezredes szabályainak.
Ez a zsidóság lényege.

A héberül tudóknak mellékelek egy jegyzőkönyvet, amelyben a haifai vallási bíróság (bét din) egy ilyen ügyet kivizsgál és döntést hoz.
Illetve egy dolgozatot, ami elemzi a dualizmus korának kitéréseit és azoknak okait.

Az 1929-es kiadású újvári-féle Zsidó Lexikon így ír a kitérésről (a szöveg magán hordozza a korszak fájdalmát és elvárásait)

áttérés 1

 

 

 

 

áttérés 2

kitérés


A szimbólumok tényleg csodálatos erővel bírnak? – Mit mondanak a vallások tanítói a mágikus jelekről? – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez XXI.

$
0
0

raziel hamalach Ez alkalommal a különböző mágikus szimbólumokról, csodatévő talizmánokról kérdeztük meg a vallások tanítóit. Kíváncsiak voltunk, hogy mit mond a vallásuk a sokak által használt, mások által pedig kinevetett jelekről, szimbólumokról. Kérdésünket a 24.hu-n megjelent, a londoni Towerben nemrég felfedezett jelekről szóló cikk ihlette.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye a különböző mágikus erejűnek mondott jelekről, szimbólumokról? Létezik az ön vallásában bármi hasonló?

Válaszom itt olvasható:

kámeá 1Bár bibliai eredetük nincsen, ennek ellenére a zsidó hagyomány mélyrehatóan foglalkozik a talizmánokkal, amiket a 2 évezredes Talmud – arameus nyelvén – káméának hív. A szó jelentése: „odakötni” vagy „kicsi betű”.

Azaz ezek a talizmánok személyhez kapcsolódó kegyszerek voltak és az volt a céljuk, hogy Istent vagy a védőangyalokat valamilyen egyéni célból lehozza az emberek közé, és a káméát hordó embert megóvja az emberi ártástól, a szülő asszonyt a fájdalmaktól, stb.

A zsidó hagyomány oly nagy erőt tulajdonította káméának, hogy a talmudi rabbik még szombat napján is megengedték káméá-nyaklánc hordását, feltéve, ha azt professzionális készítő írta meg. Ezeken a kis papírokon általában angyalnevek, imák vagy szentírási versek voltak.

kameaFontos megjegyezni, hogy a középkor talán legnagyobb rabbija, Rambam (1135-1204) – annak ellenére, hogy ő maga nem hitt benne –, mégis megengedte, hogy az emberek hordják, mert a káméá hátha segít nekik.

Ez a döntés egyik oldalról megdöbbentő pszichológiai érzékenységet mutat, másrészt a placebo gyógyítás egyik első forrása.

A 16-18. századi kabbalisták is megosztottak a talizmán kérdésében. Ám vannak, akik a mai napig is vallják, hogy az angyalok segítségét káméával lehet erősíteni. Korunk egyik legismertebb talizmánkészítő rabbija Jichák Kaduri (1898-2006) volt. A legismertebb káméákról szóló könyv a „Ráziel hámálách”, ami egy Ráziél nevű angyalról szól, aki átadta a talizmánok misztikus ismeretét Ádámnak, az első embernek, aki ezt továbbadta Noénak és így tovább.

Itt meg kell említeni, hogy sokan azt gondolják, hogy a zsidó házak ajtaján és kapuin található, díszes tokban lévő tekercs, a mezuza is valamilyen mágikus tárgy. Ám ez tévedés, mert a mezuza egységes szertartása – ellentétben a szubjektív káméával, tórai parancsolat. A mezuza – többek között – arra emlékeztet, hogy a zsidó otthonokat Fennvaló védi, és mi minden pillanatban Őrá emlékezünk.

amuletsNapjainkban a Közel-Kelet majd’ minden boltjában kapható a hámszá nevű talizmán, ami egy lefelé fordított tenyér. Üzenete egyszerű: tartsa távol az ártó szemeket a viselőjétől.

És nincs új a nap alatt…

Izraelben, a 2000. évi választási törvény 122. fejezetében legfeljebb 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetheti azt, aki egy káméá átadásával akar valakit befolyásolni, hogy szavazzon, vagy, hogy ne szavazzon.

Azaz a bő két évezredes zsidó káméá-kultusz élt, él és élni fog, és büszkén vallják a Talmud mondását, külső mágikus erő (mázál) nem tehet kárt a zsidó népben!kamea4

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

Magyarországi neológ hagyományok – döntvény a hamvasztás témakörben – 1965-ből – Hagyomány XXIV.

$
0
0

phoca_thumb_l_rabbiavatas1935A magyarországi modern vallásos zsidóság – közkeletűbb nevén a neológia – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik “terméke” volt, hiszen az annyira áhított emancipációeléréséhez a befogadó nemzet – bizonyos fokú – asszimilációt kívánt meg.
Ez az időszak lett a neológ mozgalom bölcsője és eszmei alapja.

A neológia történetében nem sokkal később szimbolikus esemény zajlott le: Ferenc József király-császár visszaadta a forradalom után elkobzott zsidó vagyonok egy részét, azzal a feltétellel, hogy abból az összegből meg kell alapítani a neológ mozgalom vallási-oktatási intézményét: a Rabbiszemináriumot.
Az 1877–es iskolakezdésre az egyetem nemzetközi hírű tudósokat, rabbikat és oktatókat csábította a katedrájára és az iskolapadokból nagy tudású tudósok és rabbik indultak el a világhír felé.
Csak néhány név a dicső múltból:
Goldziher Ignác, Kaufmann Dávid, Bloch Mózes, Blau Lajos, Bacher Vilmos, Lőw Immánuel, Scheiber Sándor, Guttmann Mihály, Richtmann Mózes, stb, stb.

Ebben a sorozatban szeretnék bemutatni olyan dokumentumokat, amik mesélnek arról a történelmi időszakról, amikor sokan elmenekültek innen, illetve a kommunista párt megpróbálta befolyásolni a zsidó közösség működését.

Ez a rövid neológ döntvény 1965-ben született. Dr. Salgó László és Dr. Benoschofsky Imre (1903-1970, 1960-tól országos vezető főrabbi) jegyezte.
A téma: a hamvasztás, ami hagyományőrző zsidó szemmel furcsa, mert az ortodox (és még a reform) álláspont egyértelmű, ám holokauszt után és/vagy meggyőződéses kommunistaként, sokan végrendelkeztek aképpen, hogy őket égessék el, ami egyértelműen az ateista zsidóság útja volt. Ám az ateista zsidó, zsidó-e?

A rabbiknak válaszolniuk kellett, vajon meg lehet-e vonni egy halottól a zsidó temetési szertartás (mosdatás, öltöztetés, imák, gyászbeszéd, zsidó sírhely stb) bizonyos részeit?
Lehet-e büntetni a hozzátartozókat és a gyászoló családot és lehet-e megalázni őket, hogy pl egy rabbi messziről elkerüli azt a szertartást.
Mi a rabbi dolga?
Közelíteni vagy elriasztani?
Minden áron engedni vagy minden áron ellenezni?
Hol (nem) találkozik a realitás és a háláhá?)
Hát akkor olvassuk a választ!

20151104_224013-03

 

szómagyarázat:
chavra – temetkezési osztály
tohoró – rituális mosdatás
lövisó – rituális öltöztetés

A legmagányosabb ember – a zsidó vallásjog szerint – Hagyomány XXV.

$
0
0

Nagymamám Gärtner Margit, Mirjám bát Cirl emlékére, akit a történelem 32 esztendősen gúzsba kötött.

agunot_pinA rabbinikus hagyomány szerint egy rabbinak a világon mindösszesen két fontos dolga volna: felszabadítani az “aguná”-kat és megmenteni a “mámzer”-eket.

Mit is jelent ez?
Aguna jelentése: lekötözött asszony.
Aguná-nak nevezik azt az egyedül álló férjes asszonyt, aki nem tud új életet kezdeni, mert:
– a férje megtagadja a válólevél (get) átadását (napjainkban ez a legtöbbször előforduló eset)
– a férje úgy tűnt el, hogy a holtteste nem került elő.
(Egy ilyen eltűnés lehet szándékos (valaki disszidál), vagy lehet egy egyszerű tragédia (pl. a tengerbe fullad, a harctéren meghal, vagy bent volt a World Trade Center-ben szeptember 11-én).
A holokauszt után az agunák száma drasztikusan megnőtt, mert sok esetben nem volt tanúja annak, hogy meggyilkoltak egy zsidó férfit (férjet), hiszen általában minden tanú vele halt (pl a gázkamrában), és a testüket elégették, azaz azonosíthatatlanná váltak.

Az az asszony, aki vallásjogilag aguna, nem mehet férjhez, ameddig
a) a férje mégis ad válólevelet (get)
b) elő nem kerül két tanú, hogy látta a férjet meghalni.
c) a rabbinikus bíróság – megfelelő bizonyítékok alapján – ki nem mondja, hogy a feleség mentesül az aguna státuszból.agunah pic_0

A mamzer státuszba születik bele az a gyermek, aki a Tórában tiltott házasságból (pl. testvérházasság) származik, ám napjaink mámzerjai leginkább házasságtörésből születnek.
Ide tartozik az a helyzet is, amikor egy nő vallásjogilag nem, hanem csak polgárilag válik el a férjétől, és az új polgári (zsidó) férjtől gyermeket szül.
Eme vallási válás (get) elmaradása lehet érdektelenségből származó szándékosság vagy akár feledékenység is, ám ez a jogi helyzeten nem változtat.

Ám a holokauszt itt is szomorúan szólt közbe.
Nem egyszer történt, hogy a férjek csak hosszú évek múltán kerültek elő, és a nő teljes joggal azt hitte, hogy ő özvegyasszony, és jóindulatúan újból férjhez ment, ám az első férj előkerült.
Ekkor a második házasság automatikusan annullálódik, és az onnan született gyermek(ek) “mámzer”-(ek) lesznek, annak ellenére, hogy ők mind anyai, mind apai ágon zsidók. (Íme egy megdöbbentő történet)
Tórai és rabbinikus döntvény alapján  mámzer gyermek házastársa csak egy másik mámzer vagy egy betért lehet. és akkor az ő gyermekeik már 100%-os zsidók lesznek.

A két státusz (aguna és mámzer) abban hasonlít, hogy az elszenvedői nem tehetnek arról, hogy ők águná-k vagy mámzer-ek lettek, mert valakinek a rosszindulata, vagy szomorú (történelmi) események véletlen egymásutánja okozta ezt a szituációt.

Éppen ezért kezdtem azzal a gondolattal, hogy a rabbiknak különlegesen fontos feladata, hogy lehetőségük szerint – a tudtukon és akaratukon kívül ilyen helyzetbe került embereken – segítsenek.

fffffJelenleg az ortodox közösségek kivetik és megvetik azokat a férfiakat, akik megtagadják a “get” átadását, és ezzel “aguna” státuszban tartják a feleségüket. A modernebb vallási irányzatok (konzervatív és reform) enyhébben bánnak a mámzerek és agunák “büntetésével”. Fontos megjegyezni, hogy Izrael állama börtönnel sújtja a get-et nem átadó férfiakat.

Miért is írtam le ezt a bevezetőt?
Mert irodámat rendezve kezembe került egy engedélyezési irat: “ktáv heter” – 1947. február 25-i dátummal (5707. ádár 5.), ami az aguna egy sokkal ritkábban előforduló formáját mutatja, amikor egy férfi van lekötve, mert a nő tűnt el.

Ez a szituáció a Tóra illetve a Talmud korában ismeretlen volt, hiszen akkoriban még tórailag engedélyezve volt a többnejűség, ám rábénu Gersom, a rendeleteiben – az európai zsidóság számára – megtiltotta a poligámiát, azaz attól fogva a férfi is lehetett “águn”.
Illetve Gersom ezzel párhuzamosan elrendelte, hogy a korábbi passzív státuszát megváltoztatva – egy nőnek is át kell vennie a válólevelet, azaz quasi ő is megtagadhatja a válást, amiképpen egy férfi tehette azt korábban (vagy sokszor teszi ezt napjainkban is).
Természetesen a férfi “águn” és a női “águná”  nincs egy szinten, hiszen ha egy nős férfi teherbe ejt egy hajadon nőt, akkor a születendő gyermek nem lesz mámzer, ám ha egy águná esik teherbe, (aki férjezett nőnek számít), akkor a gyermek mámzer lesz.

Legyen mindenki számára tanulságképpen ez az irat…
20151108_233802-01A fordítás:
fejléc:
Különleges vallási bíróság – aguna ügyekben
Az ortodox hitközség központi irodájában
Magyarországon

I-ten segítségével                  ügyiratszám: 3140/2739

Engedélyezési irat
Elénk, az alulírott aguna ügyekben összeülő különleges vallási bíróság elé hoztak több bizonyítékot, Jehudit bát r. Elhánán asszony halálának bizonyítására (béke legyen rajta), aki Jichák Wohl (gyertyája égjen sokáig) felesége.
Elemeztük és megvizsgáltuk a bizonyítékokat és az ügyet, és országunk rabbijainak rákn hagyományozott alapvető vallásjogi döntvényeit figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy engedélyezzük (felengedjük) a fentebb említett Jichák Wohl úrat, a lekötözésből (igun – aguna), hogy feleségül vehessen másik asszonyt KIVÉVE volt felesége testvérét. Eképpen engedélyezzük, minden rabbinak és tanárnak, hogy őt a zsidó szertartás szerint megeskesse, ha az nem ütközik az állam törvényeibe.

Pest, 5707 ádár hónap 5.
pecsét:
Különleges vallási bíróság – aguna ügyekben
Az ortodox hitközség központi irodájában
Magyarországon
Aláírások: (próbáltam kibetűzni)
– Jákov…. ebavics
– Jiszrel Wolf
– Cvi Hers hákohén
– Jákov Jiszrael …..                                                        (Gewirtz nyomdája)
——– a vallási bíróság (bét din) tagjai ——-

Ennyi az irat…
Szerintem sokkal több kommentár nem is kell hozzá…
Talán mindösszesen annyi, hogy a Jóisten mentse meg Izrael népét attól, hogy egy tragédiából kifolyólag ismét águn-ok, águná-k és mámzer-ek legyenek szerte a világban.

Valódi-e a klónozott szarvasmarha? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXII.

$
0
0

2009.07.21clonedJátszhatunk-e Istent?
Teremtésnek minősül-e a klónozás?
Etikus-e klónozással feltámasztani kihalt élőlényeket, vagy táplálkozás céljából használni ezt az eljárást?

Kínában hatalmas felháborodást váltott ki, hogy egy hatalmas állatklónozó üzemet építenek azért, hogy még több szarvasmarhát, (verseny)lovat és (rendőr)kutyát tenyésszenek, pontosabban állítsanak elő. Nagyon sok kérdés merül fel a témával kapcsolatban és még közel sem tudjuk, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, milyen mederbe terelődik a klónozás.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye az ön vallásának az állatok klónozásáról?

A válaszom itt olvasható:

notokogaVizsgáljuk meg két oldalról a klónozás kérdését, vallásjogi (háláhikus) és morális oldalról! Mind állati, mind emberi tekintetben!
A háláhá homlokterében az ember áll. Az állatok klónozása esetében elsődleges háláhához köthető témakör: a kóserság. Vajon kóser-e, megehető-e a klón?

Továbbá meg kell vizsgálni, a klónozás okát, esetleg a gyógyítás, vagy gyógyszerkísérletek, vagy faj-fenntartás, netán faj-mentés, sőt lehetséges, hogy kihalt fajok feltámasztása miatt kezdenek bele a folyamatba.

Sajnos ebben a kérdésben még nincs kialakult és egységes rabbinikus álláspont. CowsÁm irányadónak számíthat a több rabbi által is képviselt gondolatmenet, ami a tórai parancsolatra épül: „töltsed meg a Földet, és urald azt!” (M. I. 1. 28.). Tény, hogy az ember általi teremtés, a természet rendjével ellentétes, ám ha egy állatfaj kihal, vagy ha vannak kihalásra ítélt állatfajok, akkor ezek esetében meg kell említeni, hogy legtöbbször az emberi tevékenységünk szorította be az ő életterüket vagy taszította pusztulásba fajaikat.

Az emberrel kapcsolatban sokkal nehezebb a kérdések merülhetnek fel:

1. Vajon egy elhunyt embert lehet-e klónozni, azaz joga van-e az embernek Istent játszani, valakit feltámasztani? A Misnához (Pszáhim 4/9) írt kommentárjában, az orvos Májmonidesz már az újraélesztés etikusságának a kérdését feszegeti.
2. Vajon a donor és a klónozott ember elveszíti-e a személyiségét illetve az egyedülállóságát? A válasz szintén adja magát, a klónozás folytán a test klónozódik, ám az agy, az érzelmek nem. Az ember izmai és csontjai – mind-mind emberi (illetve állati) adottság, ám az idegsejteket alkotó neuronok adják az ember egyéniségét. Azaz az ember klónozhatatlan.
3. Vajon ki a Teremtő? Alapelvként tekintenek a Talmud bölcsei arra az evidenciára, miszerint három teremtője van az embernek (és minden élőlénynek), a szülei mellett az Isten a harmadik, aki a lelket adja, és az embernél a testtől független lelket, amivel őt önmagához emeli fel. Érdekesség, hogy ebből az alapelvből született a prágai gólem mítosza is, amikor Lőw rabbi Isten nevét helyezte a Gólem nyelve alá. A központi kérdés, kiiktathatjuk-e Istent ebből a folyamatból?
4. Vajon a klón ember vagy nem ember? A válasz is egyértelmű: vallásjogilag a klón embernek számít, mert a megszületése jogán bírja az „ember”-séget. Ezáltal a klón szülei egy jogállásba kerülnek a petesejt vagy sperma-donor szülőkkel.

Ne feledjük, az emberi klónozás lehetőség az ember kezében és nem kötelezettség. Kaptunk szellemet és tehetséget a Teremtőtől, azt nem szabad elfeledni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Ő helyébe tudjuk helyezni magunkat.clones

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

A zsidó temetés története, törvényei és szokásai

$
0
0

Jewish-Quarter-32510 cemetery temetőA zsidó vallásjogban pontos szabályai vannak az ünnepeknek és a hétköznapoknak, az örömnek és így a gyásznak is.
Sőt… Mint gyakorló rabbi (lelkész), két évtizedes szolgálatom alatt megtapasztaltam, hogy amikor az ember leginkább egyedül érzi magát, akkor segíthet legtöbbet a hagyomány többezeréves ereje, a törvényei és a szokásai.
Bölcs emberek (és rabbik) ezrei finomították a háláhát, a vallásjogot.

A zsidó temetést emberivé és különlegessé teszi egyszerű, szerény, ám éppen ezért ünnepélyes mivolta illetve az a tisztelet és alázat, ahogyan a haldoklóval, az elhunyttal, majd a gyászolóval foglalkozik az ősi hagyományok szerint eljáró közösség. A temetés általános folyamata nem változott majd’ háromezerötszáz esztendeje. A temetés általában az eltávozás első 24 órájában történik, de igyekeznek 3 napnál tovább nem halasztani a temetést.
A halott elkísérésének micvája (héberül parancs) minden más micvánál fontosabb, beleértve akár a Tóra tanulását is.
(a képen, egy haldoklóra rak fel egy tfilint egy rabbi, hogy az életében még egy micvát tegyen és ez a micva kísérje őt minden élők útján)

nf_7606_512852A temetés előtt – a zsidó hagyománynak megfelelően – a halott testét fel kell készíteni a temetésre.
(Erkölcsi) kötelessége a halott szeretteinek és a hozzátartozóknak, hogy a hagyományos zsidó temetés megkezdése előtt megfelelően megismerjék a hagyományokat, így egyrészt az elhunytnak meg tudják adni a hagyomány szerinti végtisztességet, másrészt, hogy ők maguk is felkészüljenek az elengedés és az elbúcsúzás pillanatára.

Történelmi áttekintés:
A zsidó temetés a világon mindenhol szinte ugyanúgy zajlik, sőt nagyjából ugyanígy történt ez a szertartás történelmünk során is.
Napjainkban is vannak kis eltérések pl. a koporsó használatban (Izraelben nem használnak koporsót) és eltérhet a zsoltárok és imák sorrendje is vagy a gyászbeszédek elhangzásának ideje, ám a következő pontok majd’ mindenhol azonosak:

chevra-kadishaMár a bibliai idők óta, szakmailag felkészült emberek alapítottak egy csoportot (vagy csatlakoznak egy meglevőhöz), amit a későbbiekben “Hevra Kadisá”-nak (azaz „Szent Egylet”-nek) neveztek el.
A család nevében és helyett a Hevra Kadisa készítette elő a halottat az eltemetésre. Ezt követően a gyászmenet elindult a halottal a temető felé. A koporsót vivők közt voltak a közeli barátok, illetve egy bölcs vagy vezető esetében, a tanítványai.

A Talmud leírja, hogy amikor egy gyászment elvonult valahol, akkor az egész közösség felhagyott mindazzal, amit éppen végzett és csatlakozott a menethez, és közösen kísérték a sírhoz. (Ez a szokás ma is él, miszerint, ha egy koporsó elhalad mellettünk a temetőben, el kell kísérnünk azt, legalább néhány lépést.)
Különösen így volt ez egy „Mét Micvá”, azaz egy olyan halott esetében, aki a családon belül halt meg, így a hozzátartozóknak kötelességük (micva) elkísérni azaz eltemetni az elhunytat.

A gyászmenet megállt a sírhely közelében, zsoltárokat mondtak, majd a rabbi emlékbeszédet mondott a halottról.F120314YNA02-725x483Ezek után a gyászoló családtagok a szívük fölött beszakították, megszaggatták a ruhájukat egy külső részén (keria).
Ezután a halottat elhelyezték a sírban és a közösség tagjai beborították a sírgödröt földdel.
Miután feltöltötték a gödröt, a gyászolók elmondták a “káddis“-t (a Teremtőt megszentelő imát), majd elmentek a halott családjához, ahol a család “sivát ül”-t, a hétnapos gyászt a gyász első hét napjában.

Nézzük meg a zsidó temetés részeit!
1) Tahara – a test rituális lemosása:
A temetés előtt a halott testét a Hevra Kadisa előkészíti a zsidó szokás és törvény szerint.
The making of the shroud Prague, ca. 1772, inv. no. 12843-4. Jewish Museum in PragueEnnek központi része a  test lemosása megfelelő mennyiségű tiszta vízzel, majd bizonyos imák elmondása közben a test felöltöztetése a különleges fehér halotti ruhába (kitli), végül elhelyezése egy kóser (általában gyalulatlan fából készült) koporsóban.
A férfiakat férfiak készítik fel, a nőket természetesen nők. (A képen halotti ruhát varrnak.)

2) Keria – az öltözék megszaggatása:
A temetési előtt, a gyászolók elmondanak egy áldást, amivel megmutatják, hogy elfogadják az “égi döntés”-t.
(Báruh átá Ádonáj Elohénu meleh háolám, dáján háemet – azaz Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki igaz bíró vagy),
keriahés bevágják, majd megszaggatják öltözéküket a szívük fölött, a gyász kifejezéseként.
Ez a törvény csak a közvetlen gyászolóra vonatkozik, azaz aki valamely szülőjét, házastársát, gyermekét vagy testvérét veszítette el.
Sok esetben a tanítványok is elvégzik ezt a szertartást mesterük halálakor, mert a Talmud bölcsei szerint a szüleiktől kapjuk az evilági életet, míg a rabbinktól az eljövendő világot, azaz a rabbi is kvázi szülőnek számít.

3) Kávod – a tisztelet-adás:
Közösen kell elkísérni a koporsót végső nyughelyre.
Ez az elkísérés, héberül: “levájá”, a legfontosabb micva a temetés körül, amit bárki megtehet. Sok esetben az emberek a kezükben viszik az elhunytat, ezzel is mutatva a tiszteletet. A sír felé menve három alkalommal megállunk, ezzel is mutatva, hogy milyen nehezen engedjük el az elhunytat.
A “kávod”-ba tartozik az is, hogy még a temetés előtt összegyűlünk az elhunyt otthonában vagy egy teremben, vagy akár a sírnál, hogy zsoltárokat mondjunk és beszéljünk az elhunyt érdemeiről.
Már a Tóra (M. I. 47/29 – és Rási kommentár) beszél erről a viselkedésről, amit “igazi irgalmasság”-nak (heszed sel emet), szoktak nevezni, mert viszonzását nem várjuk.

JERUSALEM, ISRAEL - NOVEMBER 8, 2011 - By the levayah of HaRav Nosson Tzvi Finkel ZATAL, Rosh HaYeshiva of Mir Yerushalayim --- Asher Fine - Kuvien Images

4) Kevurá – temetés:
A temetés zsidó temetőben zajlik és férfiak temetőbe csak fedett fejjel léphetnek.
A zsidó sírhely, mindig örök sírhely.
Klasszikus módon egy sírba egy testet tesznek, ám a magyar neológ temetőben szokás a házastársak (testvérek) közös sírba temetése.
Virágot vinni nem illik, ez „idegen szokás”. Napjainkban ezt a tilalmat – a neológ temetőben – már nem veszik olyan szigorúan.
Ám a klasszikus zsidó szokás, hogy mindenki helyezzen el egy kavicsot a síronEnnek a szokásnak több magyarázata is megtalálható. Az első említése Jehuda ben Simon Askenazi nevű rabbi, a nagy zsidó törvénykódexhez, a “Sulhan Aruh“-hoz írt “Beér Hétév” című magyarázatában található. Szerinte kő, kavics illetve fű elhelyezése a síron a halott felé mutatott tisztelet jele, és jelzi, hogy valaki meglátogatta a sírt.
A temetéshez tartozik a gyászolók által elmondott káddis és a többi ima (menuhá nehoná, stb). közös elmondása.905585_1049843748371060_1506123704553536760_o

5) Nehámá – vigasztalás:
Mielőtt elhagyjuk a temetőt, a jelenlevők az úton két sorba egymással szembe állnak, és a kettő sor között sétálnak el a gyászolók, amikor elhagyják a sírhelyet.
Ahogy végigmennek a két sor között, az ott állók a következő mondattal vigasztalják a gyászolókat:
“Hámákom jenáhém ethem betoh seár ávélé Cijon virusáláim!”, azaz “Az Örökkévaló vigasztaljon meg benneteket Cion és Jeruzsálem gyászolóival együtt!”
Ezzel a pillanattal kezdődik meg a hétnapos gyász, a sivá.
Hazaérve meggyújtanak egy gyertyát, letakarják a tükröket és szokás egy erősítő étkezést tartani, amiben szokott benne lenni valamely kerek étel, például lencse vagy tojás. Ez a gömbölyűség az élet folyamatosságát jelképezi, és azt sugallja, hogy a kétségbeesést és a fájdalmat talpra állás és öröm követi.

A zsidó temetéshez joga van minden zsidónak!!!
A megfelelő, azaz hagyományhű  zsidó temetés oly’ annyira fontos, hogy sok zsidó ezt meg is említi a végakaratában, hogy őseik mintájára temessék el őt. Ez visszafelé is igaz, amíg még élünk, nekünk ki kell fejeznünk a szeretteink számára, hogy – ne adj Isten, bármi is történjen velünk – temetésünk a zsidó hagyományt kövesse.

Ha valaki nem hagyott (erről szóló) végakaratot, akkor is helyes, ha a család és a hozzátartozók megtesznek mindent, hogy a temetés a zsidó hagyomány minden elemét tartalmazza.
(Azaz a hagyományos “tahara” – mosdatás, ortodox helyeken egy “somér” – azaz egy zsidó, aki a temetésig együtt van az elhunyttal, a “kitli” – a hagyományos halotti ruha, és a zsidó “kóser” koporsó, amelyről a hevra kadisa gondoskodik.)
(Itt meg kell említeni, hogy vannak temetkezési vállalkozások (még zsidó nevűek is), melyek mindezt alapesetben nem biztosítják, ha kifejezetten nem igényeljük és nem ragaszkodunk hozzá. Természetesen ezek a vállalkozások minden elkövetnek, hogy megfeleljenek a családok igényeknek, feltéve ha ezeket a család valóban tudatják velük! Ilyen esetben mindig forduljunk rabbihoz!)539_Funeral

A temetés időzítése:
Bibliai eredetű előírás, hogy a halottat, a távozása után a leghamarabb temessük el, és néhány napot elhalasztani a temetést, csak a “tisztelet” miatt lehet megengedni. (Azaz a megfelelő tahara, a ruha vagy a helyszín biztosítása, esetleg a család összegyűlése)
Ám szükségtelenül nem lehet halasztani a temetést, mert a bölcsek kijelentették, hogy a lélek addig zaklatott, amíg a test – az előírás szerint – nincs eltemetve, örök nyugalomra helyezve.

Különleges esetek:
– Ha a halottat egy másik országban óhajtják eltemetni, vagy más körülményeket igényelnek, akkor a hevra kadisához kell fordulni vagy egy felkészült rabbi irányítására kell hagyatkozni.
– Tilos megtekintés céljából „nyitott koporsót” használni. Ezt különösen tiszteletlennek tartják a halottal szemben.
– Amennyiben a kérés a helyi szokással megy szembe (gyászbeszéd, feleség mellé temetés stb) akkor a hevra kadisa vagy egy felkészült helybeli rabbi adjon útmutatást.
– Amikor a gyászoló: kohén.
A  Tóra szerint a kohaniták (papok, Áron főpap utódai) nem kerülhetnek érintkezésbe egy holttesttel, mert a holttest rituálisan tisztátalan, míg a kohanitáknak őrizniük kell a tisztaságukat. Éppen ezért nem kerülhet kb. 2 méternél közelebb az elhunythoz, illetve nem tartózkodhat az elhunyttal egy fedél alatt. (A kohénra vonatkozó bibliai tiltás annyira komoly, mint a kóser ételek fogyasztása vagy a szombat megszegése.)

Ha a kohén köteles elmenni a temetőbe, ha a szülei, vagy a felesége, vagy gyermeke illetve testvére (akkor is ha csak féltestvér), ekkor ez micva számára, éppen ezért ilyen esetekben lehetőség szerint ne egy zárt terembe ravatalozzák fel az elhunytat. Az ortodox temetőkben külön kohén parcella van a temető szélén, hogy a sírokat látogató kohénnak ne kelljen bemennie a sírok közé.

Tiltott temetési szokások:
A  zsidó törvény szerint a zsidót úgy kell eltemetni, ahogy született – azaz minden szervével és tagjával együtt. Az emberi test szentnek számít  a halálban, hiszen isteni lelket tartalmazott, ezért hagyományos sírba, a földbe kell temetni, hogy a teste majd visszatérhessen a földre. (A Tóra már szinte a teremtés pillanatában kihangsúlyozza: – „Mert te por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (M. I. 3:19.) – és Mózes halála előtt még egyszer megismétli: „Mindenképpen temesd el!” (M. V. 21:23.)

Egy dologban történt változás a történelem során, a boncolás kérdésében, amit hosszú évszazadokon át a rabbinikus törvények szigorúan tiltották, mivel a halál után végzett vizsgálatokat, vágásokat, a belső részek felhasználását, stb. a halott megszentségtelenítésének tekintették.
Napjainkban a vallástudósok komoly engedményeket tesznek ezen a téren, hiszen bebizonyosodott, hogy a boncolással olyan ismeretekhez lehet jutni, amelyek segíthetnek mások (akár a közvetlen családtag) életének megmentésében. Napjaink rabbinikus gyakorlatában megengedett a boncolás pl. örökletes betegség miatt bekövetkezett halál esetén – a túlélő hozzátartozók gyógyítása érdekében -, továbbá akkor is, ha az illető ország (pl Magyarország) polgári törvényei szükségessé teszik, esetleges bűncselekmény gyanújának kizárása miatt.

1940 lengyel temetés plonskAz olyan „temetés”, amikor urnába, mauzóleumba, kriptába vagy egyéb nem-földbe történő helyekre temetnek, szigorúan tilos a zsidó törvény szerint.
A Kabbala (a misztikus hagyomány) azt tanítja, hogy a “nem megfelelő” temetés esetén a lélek zaklatott állapotban marad és nem tud megnyugvásra lelni, amíg – akár sok év múlva – végre el nem temetik a földbe a megfelelő zsidó szokások betartásával.

Az elégetés, (hamvasztás) tilalma
A hamvasztás kifejezetten tilos a zsidó vallásjog szerint és soha semmilyen körülmény nem teszi elfogadhatóvá.
Bölcseink szerint a kremáció (elégetés) bálvány-imádás, azaz „a nem-zsidók útján járás”.
Ha valaki mégis aképpen végrendelkezik, hogy őt égessék el, akkor azt minden hiteles rabbi szerint – sajnálkozás és bűntudat nélkül – semmisnek kell tekinteni, mert senki sem kényszerítheti rá bármely rokonát a vallásjog megszegésére.

Függetlenül attól, hogy a halállal megszűnik a kapcsolat a test és a lélek között, elég ha valaki egyszer megnéz egy „örlőedényt”, amivel porrá törik a csontváz maradványait, hogy hamunak nézzen ki a test elégetése után…
Akinek van szíve, az nem engedi, hogy ilyesmi történjen azzal, akit annyira szeretett.

A kremáció tiltása annyira szigorú a judaizmusban, hogy akit elégettek, azt tilos meggyászolni vagy utána sivát ülni.
Ennek a szigorú tiltásnak és szankcióknak az oka, hogy aki szándékosan elégeti a hozzátartozóját, azaz megsemmisíti a testét, ezzel nemcsak a Tóra törvényeit szegi meg, hanem megtagadja a Teremtő ígéretét, és a zsidó hit egyik alapvetését, ami  a test jövendő feltámadásáról szól.
Ezzel szemben a klasszikus zsidó temetés a lélek végső békéjét eredményezi, és ezt ne vegyük könnyedén!
(Ha valami egyedi helyzet állna elő, amelyben ez felmerülhet, akkor szakmailag felkészült rabbi tanácsát kell kérni.)jp-burial-popup

Az elhunyt óhajai, végakarat:
Ha valaki konkrét utasításokat hagyott hátra a temetéséről, akkor erkölcsi kötelességünk ezeket végrehajtani, amennyiben nem ütköznek zsidó vallásjogba.
Ha valaki olyan utasítást hagy hátra, amely szembemegy az előírásokkal (balzsamozás, elégetés, a szervek felajánlása a tudománynak, nem-zsidó temetőbe való temetés, felszín feletti elhelyezés, a lemosás elhagyása, fémkoporsó stb.) akkor azok, akik gondozzák, kötelesek ezen kéréseket semmisnek tekinteni (mindenféle bűntudat vagy sajnálat nélkül), és a Hevra Kadisa által nyújtott megfelelő zsidó temetést kell nyújtani neki.

jewishburialpractices-post02-starTapasztalatból mondom, hogy legtöbb esetben az ilyen kérések a zsidó hagyomány nem ismeretéből vagy azok komolytalannak gondolásából erednek.
A rabbik döntése szerint azért vagyunk jogosultak annullálni a vallásjoggal ellentétes végrendeletet, mert ha az illető tudta volna a kérései súlyát, akkor nem kérte volna őket. Most, hogy már a lelke az “Igazság Világ”-ában található, ahol már minden egyértelmű, és nekünk nem szabad neki „fájdalmat” okozni, hogy a Tóra előírásait a kérésére megszegjük.

Még ha valaki tudatában is van annak, hogy szembemegy a zsidó vallási törvényekkel, azaz meggyőződésből teszi, sőt meg is indokolja a döntését, akkor sem segíthetjük őt ezen az úton.
Ellenkezőleg! Az a kötelességünk, hogy mi kijavítsuk (tikun) a döntését azzal, hogy a halálban zsidóként pihenhessen. Így tettünk érdemmé válik, amely a végítéletkor  a Teremtő előtt az elhunyt védelmére kel, és ezt beszámítják neki.

Ezt a cikket nem lehet összefoglalni, ám azt tudnunk kell, hogy nekünk, – kik itt maradtunk – meg kell tennünk mindent, mit erőnk enged, hogy szerettünket az évezredes zsidó hagyomány szerint engedjük el és temessük el.

Ne feledjük el, hogy a világ, amelyben élünk, egy másik világba vezető folyosó. A zsidóság egyik alapvető hittétele, hogy egy eljövendő világban – az “olám hábá”-ban – az embert lelke – Istenhez kapcsolódva – tovább él, és betölti az egész világot.
A folyosó másik végén ott vagyunk mi, akik a káddis imát mondjuk.
Nekünk kötelességünk, hogy a saját illetve a gyászoló család és a barátok által átélt veszteséget, mély fájdalmat és gyötrő szenvedést átfordítsuk a hála és a köszönet irányába.
Nekünk itt már “csak” egy fontos dolgunk maradt: meg kell köszönni a Fennvalónak, hogy akit ennyire szerettünk, és most elveszítettünk, ő közöttünk élt és mi a közelébe lehettünk.
A káddis szavai és eszmeisége összeköti a zsidó lelkeket szerte evilágon és a másvilágon.

Bármely kérésükkel bátran keressenek engem (rabbisag@mazsihisz.hu), vagy a MAZSIHISZ hevra kaddisáját a 061-413-55-18-as telefonszámon.plan_now_funeral_service

Perek Sirá – A teremtés dala (fordította és az előszót írta: Lefkovics Kornél)

$
0
0

perek siraPerek Sirá – A teremtés dala

Előszó

A Perek Sirá – „A teremtés dala” – valójában tórai és rabbinikus szövegeken alapuló dalok és énekek összessége, melyet az égitestek és a földi testek, növények és különféle állatok énekelnek.

Témáját tekintve hat részre lehet bontani, a hat munkanapnak megfelelően, bár az egészet szokás ismételni minden reggel, Szombatot kivéve. Sábeszkor a „Sir HáJichud” – „Az egyesülés dala” ének helyettesíti.
Habár a Perek Sirá elmondása, imádkozása nem előírás és így nem soroljuk a kötelezően elmondandó imádságok közé, tehát a zsidó világ tág köreiben nem mondják, mégis a nagyon jámbor, Istenfélő embereknek ajánlott. Minél többször mondjuk annál jobb.

Már a legkorábbi forrásokban, a Talmudban is találhatunk utalásokat a Perek Sirára: Szánhedrin 95b, Ávodá Zárá 24b és 25a, Ros HáSáná 8a. Korai utalás a gáonita korból ismeretes, a karaita Solomon ben Jeruchám-tól, aki Száádjá Gáon kortársa volt a IX. században.

Az állatok énekére kétféle magyarázat létezik: az egyik szerint, minden teremtménynek van saját speciális védőangyala, „mázál”-ja (csillagjegye), és ők énekelnek az állat nevében. A másik vélemény szerint maga a „Sirá” (Ének) valójában az állat szívében lakozik, és azt képviseli, amit az állat mondana, ha tudna beszélni.

A középkori zsidó filozófus, Joszef Albo (1380-1344) nagyon nagyra értékelte a Perek Sirá szövegét, és azt írja a bölcsek véleménye alapján, hogy ha valaki napi rendszerességgel tudja mondani ezt a gyönyörű éneket, az biztos lehet benne, hogy tagja lesz az „Eljövendő Világnak”.

Rabbi Jochánán mondja:
„Ha ezek a dolgok (erkölcsi és morális iránymutatások) nem lennének a Tórában benne, akkor a tisztességet a macskától tanulnánk; a hangya a rablás ellen és a galamb a vérfertőzés ellen prédikálna” (Talmud, Éruvin 100b).

Így áll a Perek Sirában:
„Az oroszlán  mondja: Az Örökkévaló, mint a hős indul ki, mint a harcos vitéz ébreszt fel buzgóságot, riadóztat, sikolt is, ellenségein győzedelmeskedik.” (Jesája 42:13)
Az oroszlán tanítja nekünk a hatalom és erő fontosságát. Azonban ez nem fizikai erősségre utal: Az igazi erő az erő önmagunk felett. Minden nagymacska agresszív ragadozó és ezért egyik nem fér meg a másik közelében. Egyedül az oroszlán képes bizonyos mértékig visszafognia agresszivitását és csoportban, falkában élni. Így az oroszlán valójában a legnagyobb erőt tanítja nekünk, az önmegtartóztatás erejét.

Létezik egy midrás (Yalkut), mely azt mondja, hogy mikor Dávid király befejezte a Zsoltárok könyvét, megdicsérte a gyönyörű himnuszokat, melyeket írt, mire megjelent előtte egy béka és mondta neki: „Ne légy annyira büszke magadra, én sokkal szebben énekelek, mint te!”

A Perek Sirá befejező éneke a „Kutya éneke”, melyet egy midrás alapján érthetünk meg a „Befejezés” részben (lásd ott).
A Perek Sirá különböző változatai eltérhetnek kicsit egymástól az idézetek száma és sorrendje tekintetében.
A Perek Sirá mély szövegeinek megértéséhez mindenképpen forduljunk autentikus kommentátorokhoz.
Jelen fordítás oktatás céljára készült, hogy magyar anyanyelvünkön keresztül elmondva növeljük az Örökkévaló Dicsőségét a világban, áldott legyen az Ő Neve!perek sira 2

Előszó 2.
„Gyere és okozzunk örömet Teremtőnknek, áldjuk őt a Perek Sirával (a Teremtés Dalával)!”

A Perek Sirá az a dal amivel a teremtés maga áldja Teremtőjét minden nap. Minden teremtésnek megvan a maga éneke. Azért, hogy jobban megértsük miről is van szó, Ráv Chánoch Zundál Luria z”l hasonlatához fordulunk, aki a Sirát egy különböző hangszerekből álló zenekarhoz hasonlítja. Minden hangszernek megvan a saját dallama és a karmester rakja össze ezeket a külön álló dallamokat és egy csodálatos zenét komponál belőlük.

Ugyanez a helyzet a Perek Sirával, ahol minden teremtés a saját egyedi dalát énekli és mikor összeadódnak, akkor keletkezik a csodás zene. A Mábit HáKádos z”l mondja, hogy a Perek Sirá még a Zsoltárok könyvénél is nagyobb és erőteljesebb, még ha a legtöbb idézet a Zsoltárosból is származik. Mikor ezek az idézetek a Perek Sirá szerinti sorrendben egymás után szólalnak meg, olyan, mintha maga a zenekar szólalna meg és a zenekar karmestere maga az ember, aki mondja. Minden teremtmény a saját dalát énekli és az ember rakja össze őket így alkotva meg a zenét. Az ember nélkül a teremtmények fölé rendelt angyalok nem tudják önmaguktól elénekelni a dalt, ugyanis ezek az angyalok csak az ember után képesek elénekelni ugyanazt amit az ember énekel. Ez azért van így, mert az ember a teremtés koronája. Ahogy a szent Zohárban írva van; az ember azért is lett temremtve, hogy az addigi összes teremtett dolgot az első naptól a hetedik napig az ember magába foglalja, ugyanis az Örökkévaló fogta az összes teremtett dolog tulajdonságait és azokat használta az ember teremtéséhez, ahogy írva van: „Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint” (1Mózes 1:26). Mivel a teremtés minden ereje megtalálható az emberben, így az ember a Perek Sirá elmondásával erővel ruházza fel az összes teremtményt, hogy képes legyen saját dalát énekelni, és mikor a teremtmények saját angyalai énekelnek, megélhetésüket felülről kapják, melyet aztán lehoznak számunkra.

A Perek Sirá szövegét Dávid királynak tulajdonítják. Miután Dávid király befejezte a Zsoltárok könyvét, további extra ruách hákojdest (szent szellemet) kapott. A Perek Sirá bizonyosan régebbi, mint a Misna szövege, melyet rabbi Jehuda hánászi szerkesztett, és benne áll: „Aki a Perek Sirával foglalja le magát…”

Óriási érdeme származik annak aki a Perek Sirával foglalja le magát és mondja. Tanácsos elmondani minden nap, beleértve a bevezetőt és a befejezést is. A legoptimálisabb idő kora reggel mondani, bár bármelyik napszakban is mondható. Miután az ember elmondta a Perek Sirát, kérhet és kérjen is bármit az Örökkévalótól, amire szíve vágyakozik.

Szent források, ahol a Perek Sirát emlegetik

A Rámbán mondja:
„Itt az van írva, hogy a bölcsesség (chochmá) a vesékhez hasonlatos, ugyanis ők éjszakánként elmerengnek, hogy tudják ki is a Teremtőjük, ahogy írva van: „éjszaka is értelmem tanácsol” (Zsoltárok 16:7). A kakas is hasonlóképpen cselekszik, az éjszakai órákban fontolgatja Teremtője áldását…ahogy a Perek Sirából ismeretes”. (Pirus ál háJov 38:36)

Az Ohr HáChájim HáKádos kommenteli 1Mózes 3:1-re, hogy nagy, különleges emberek előtt ismeretes volt a (madarak) csiripelése és még az élettelen dolgok beszéde is. Minden teremtett dolognak, melyet az Örökkévaló teremtett megvan a saját dala, amivel áldja Teremtőjét, ahogy írva van: „Mindent a maga céljára alkotott az Örökkévaló” (Példabeszédek 16:4). Ő mondja: „Menj és tanuld meg ezt a Perek Sirából”

A berdicsevi Rabbi Lévi Jichák írja Kedushát Lévi művében:
“Ha egy ember azt akarja, hogy egy nemzet megváltoztassa szívét (hozzáállását) Izraellel szemben, akkor az embernek ismernie kell az adott nemzet fölé kirendelt angyal dalát, melyet az Örökkévalónak énekel, mivel áldja és dicséri Őt. Ha ez az igaz ember elénekli az angyal specifikus dalát, akkor ez a kísérő angyal szeretetet fog tanúsítani az ember iránt, mert tudja az ő dalát énekelni az Örökkévalónak és akkor ez az angyal kényszerítve lesz, hogy véghezvigye az igaz ember akaratát, és akkor nem lesz szükség az angyalok esküjére (Izraellel szemben). „Ezért, aki mondja a Perek Sirát az nagyszerű.” (Második Kedusá, II. rész).

A breszlevi Rabbi Náchmán mondja:
„Tudd, hogy minden pásztornak van egy speciális éneke, a (mező) füvei és a pásztor tartózkodási helye alapján, ugyanis minden fűszálnak van saját éneke – ez a Perek Sirá koncepciója – és a füvek nigunjából (dallamából) a pásztor éneke keletkezik” (Likutéj Mohárán II:63). Ezt szokta mondani: „Bárcsak az a kiváltságom lenne, hogy meghalljam a fűszálak összes dalát és dicsérő énekét; hogyan áldja minden fűszál egyenként a HáShem Jiszboráchot (az Örökkévalót, áldott legyen), tétovázás nélkül és nem várva semmiféle jutalmat érte.” (Szichot HáRán 163).

Rabbi Jicchák Náfchá mondta:
„A fül (Szánhériv seregei) nyitva volt és meghallották az állatok énekét (Sirá) és meghaltak…” (Talmud, Szánhedrin 95a).

„És a Nap és a Hold némán állt.” (Jehosua 10). „A Nap megállt elénekelni dalát (Sirá), nyugalmában csendes volt és Jehosua mondta az énekét (Sirá) (helyette). Egészen addig, míg a Nap áldja az Örökkévalót, az erőt kap (munkája) folytatásához, de mikor csendben van (a Nap), a Nap megáll.” (lásd Rásit ott).

Mikor az Örökkévaló Chizkijáhu királyból Messiást akart csinálni és Szánhérivből Góg és Magóg-ot, az Igazság (Emet) ekkor ezt mondta az Örökkévalónak:
„Világnak Mestere! Dávid, Izrael házának királya áldott és dicsért Téged, mégsem csináltál belőle Messiást. Azonban Chizkijáhu, akiért ezeket a csodákat művelted, és mégsem énekelt neked dalt (Sirá), belőle akarsz Messiást csinálni? Ezért Chizkijáhut megakadályozták, hogy Messiás legyen. Ezután közvetlenül a Föld (Erec) nyitott és mondta az Örökkévalónak: „Világnak Mestere! Majd én eléneklem a dalt (Sirá) eme igaz ember helyett (utalván Chizkijáhura), de kérlek, csinálj belőle Messiást!” És a Föld (Erec) kinyitotta száját és ezt a dalt (Sirát) énekelte: „A föld szárnyaitól hallunk éneket, dicsőség az igaznak.” (Talmud, Szánhedrin 94).

RashiDebóra éneke után így áll: „És Izrael fiai gonosz dolgot cselekedtek az Örökkévaló szemeiben.” (Bírák 6:1). Rási írja: „Egészen idáig a bűnök felhalmozódtak, egyik a másikra került, azonban Debóra éneke (Sirá) megbocsátott minden bűnt, amit elkövettek. Megbocsátottak nekik és most kezdhették az elejétől.” Debóra énekén keresztül (énekének érdemében) Izrael minden bűne megbocsátatott! Innen tanuljuk ki, hogy aki dalokat, énekeket mondd az Örökkévaló dicséretére (Sirá), annak bűnei megbocsátód(hat)nak.

„Az angyalok nem mondanak éneket (Sirát) a Mennyekben (Sámájimban), amíg mi emberek itt lenn a Földön nem kezdünk el énekelni (Sirát). Áldott emlékű bölcseinktől maradt ránk egy hagyomány, miszerint a Mennyekben létezik egy csodálatos hely, mely nagy kincset rejt magában, de le van pecsételve és zárva erős lakattal. A Magasban ez a legfőbb kamra, telis tele titkokkal s ahova csak az angyaloknak van bejárásuk. A kamrának a neve nigun (dallamok). És itt bölcseink szentségükben megédesítik és kinyilvánítják azt a titkot, mely segít ehhez a kamrához a kulcsot megtalálni.

A Zohár tanítja, hogy a nigun nevű kamrán belül létezik egy olyan másik zárt hely, melyet senki sem képes kinyitni. Az egyetlen módja ennek a kamrában lévő zárt rejtekhelynek a kinyitása csakis nigun (dallam) éneklésen keresztül történhet. A nigun, a sirá, a vidám Perek Sirá maga a kulcs ehhez a rejtekhelyhez. És mi, a Szent Nép fiai, állunk az Örökkévaló előtt, hogy örömben, dalolva és énekelve járuljunk elébe. Ennek a legmagassabb szinten lévő zárt kamrának adjuk összes sóvárgásunkat.

A kulcs ehhez a Nigunhoz a szavak és hangjegyek, melyek a Tóra betűi közé vannak elrejtve. Ezért a Tóra legelejétől kezdve „Berésit bárá Elokim…” egészen az utolsó szavakig: „löéjnéj kol Jiszráel”, a Sirá (ének) felemelkedik.
Az első szónak, a „Berésit”-nek betűit átrendezve kapjuk a „Sir Táev” szót, ami „Kívánatos dal”-t jelent. Az utolsó szónak, a „Jiszráel”-nek betűit átrendezve kapjuk a „Sir É-l” szót, ami „az Örökkévaló éneke”-t jelenti. Mily fantasztikus! Ez alapján mondhatjuk az első mondatra (az első szó átrendezésén keresztül), hogy „Sir táev bárá Elokim”, ami ezt jelenti: „Az Örökkévaló olyan világot teremtett, mely éneklés után vágyakozik”. És így az Örökkévaló minden teremtménye képes minden nap Előtte állni és mondani a Perek Sirát. (Rabbi Yigal Shafran shlita)

Simson Dovid Pinkusz rabbi írja Seárim BáTfilá (Kapuk az imában) művében, hogy mikor az ember bajban van és az áldások kapui zárva vannak előtte, akkor nagy érdem és megmenekülési útvonal megvizsgálni az Örökkévaló, áldott legyen, nagyságát és jóságát általánosságban és személyre szabottan is, egészen addig míg az ember Sirra (dalra) nem fakad. Ekkor az éjszaka úgy fog neki (az embernek, aki énekel) világítani, mintha nappal lenne és a sötétség lesz neki fény. Akinek lelke áhítozik az Örökkévaló szolgálatára, annak életfelfogása igazságon alapszik. Az ilyen ember bizonyosan magáévá teszi a Teremtés dalát, a Perek Sirát.

HáRáv HáGáon, Rabbi Mordecháj Gross shlit’a írja HáKol Yishábchuchá művében, hogy a Perek Sirá mondásának szellemi következménye (szegulája) az, hogy a dal felmegy egészen a Mennyek legmagasabb helyeire, hogy onnan befolyásolja az Egeket és biztosítsák az áldások és jóságok bőségét, a betegségek meggyógyítását és mindenfajta rossztól és bajtól megvéd. Továbbá nagy mértékben segít a megélhetés elfogadásában. Nagyon sok ember mondja a Perek Sirát, sikerességet érve el vele szellemi és fizikai síkon egyaránt, legyen az tömegekre vagy egyénre nézve.

Írta, fordította és szerkesztette: Lefkovics Kornél – Dovid Jojszef ben Szóró.
– Az írás és fordítás az eredeti Perek Sirá szövegéből, továbbá Rabbi Eliezer Raphael (Laser) Brody 2011-es és Rabbi Nosson Slifkin, a „zoorabbi” 2003-as angol nyelvű fordítása alapján készült.
– Az előszót több autentikus forrás alapján írtam, és a második része a perekshira.org oldalon található tanítás alapján készült.
– Megjegyzéseket szívesen várok a kornldigaldem@gmail.com email címre.
– A zsoltár idézeteknél áldott emlékű Raj Tamás főrabbi fordítását használtam, a többi szent idézeteknél áldott emlékű Dr. Bernstein Béla fordítását használtam, illetve néhány helyen saját fordítást használtam.
– A Perek Sirá szent szövegeket tartalmaz, kérem ne dobja el!
5774 Kiszlév hónap.engedi-waterfall_fjenkins_120909_01sm

PEREK SIRÁ

 „Aki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.”
(Jób 35:11)

„Rabbi Jochánán mondja: „Ha nem kaptuk volna meg a Tórát, akkor a szerénységet a macskától, a lopás tilalmát a hangyától, a tiltott nemi kapcsolatok parancsolatát a galambtól és a helyes házastársi kapcsolatot a tyúktól kellene megtanulnunk.”
(Talmud, Éruvin 100b)

Bevezető

Rabbi Eliezer mondta:
“Mindenki, aki a Perek Sirával foglalja el magát ezen a világon, kiérdemli, hogy ezt mondhassa az Olám HáBá-ban (Eljövendő Világban): „Akkor Mózes énekelni fog” (áz jásir Mose); nem azt mondja, hogy „énekelt”, hanem „énekelni fog”, az Eljövendő Világban.”

És Rebbi (rabbi Jehuda hánászi) mondta:
“Aki a Perek Sirával foglalja el magát ezen a világon, annak bizonyságot teszek, hogy az Eljövendő Világban lesz helye, megmenekül a jécer hárától (rossz ösztöntől), a szigorú ítélkezésektől, a pusztító Sátántól, mindenfajta ellenségtől, a Messiás születésének fájdalmaitól és a Gyehennom ítéletétől. És kiérdemli, hogy tanuljon és taníthasson, megtartsa, beteljesítse és véghezvigye a Tóra tanításait, tanulmányai megalapozottak lesznek benne, napjai meghosszabbodnak és kiérdemli az életet az Eljövendő Világban.”

Áldott emlékű bölcseink mondták Dávid királlyal kapcsolatban, hogy mikor befejezte a Zsoltárok könyvének megírását, büszkeség költözött belé (eredetiben: záchá dá’áto áláv). Ezt mondta a Kádos Báruch Hu-nak (Áldott, Szent Ő) : „Létezik-e bármilyen teremtmény teremtett világodban, mely több éneket és áldást tud mondani nálam?” Ebben a pillantban egy béka jelent meg útját keresztezve és ezt mondta neki: „Dávid! Ne legyél büszke, ugyanis én több dalt és éneket zengek mint te. Továbbá, minden dal amit énekelek háromezer példázatot rejt, ahogy írva van: „Mondott háromezer példabeszédet” (1Királyok könyve 4:32). Továbbá én egy nagy micvával (isteni parancsolattal) vagyok elfoglalva, és ez a micva amivel foglalatoskodom: létezik egy bizonyos teremtmény a tenger szélén, melynek megélhetése teljes mértékben a tengerben élő egyéb teremtményektől függ, s mikor éhes, megfog és megesz, így teljesítvén be amit az írás mond: „Ha éhezik gyűlölőd, adj ennie kenyeret, és ha szomjazik, adj innia vizet; mert parazsat kaparsz fejére, és az Örökkévaló megfizet neked.” (Példabeszédek könyve 25:21-22) Ne úgy olvasd, hogy „megfizet neked”, hanem helyette „teljessé tesz téged”. (Yalkut)

perek sira 3Első fejezet

  1. Az Egek mondják: „Az ég hirdeti Isten dicsőségét, keze munkáját beszéli el a mennybolt. (Zsoltárok 19:2)
  2. A Föld mondja: „Az Örökkévalóé a Föld, s ami rajta van, a világ és minden lakója” (Zsoltárok 24:1) És még ezt is mondja: „A föld széléről dalokat hallottunk: Díszt az igaznak” (Jesája 24:16)
  3. Az Éden Kert mondja: „Serkenj, észak, és jőjj el, dél, leheld át a kertemet, folyjanak fűszerei. Jőjjön barátom az ő kertjébe s egye drága gyümölcseit.” (Énekek éneke 4:16)
  4. A Gyehennom mondja: „Hiszen jóllakatta az epekedőt, az éhezőt ellátta jóval.” (Zsoltárok 107:9)
  5. A Sivatag mondja: „Örvendenek majd puszta és sivatag, és ujjong a vadon és virul mint a nárcisz.” (Jesája 35:1)
  6. A Mezők mondják: „Az Örökkévaló bölcsességgel alapította a földet, megszilárdította az eget értelemmel.” (Példabeszédek 3:19)
  7. A Vizek mondják: „Amint hangját hallatja, vizek tömege van az égen, felhőket hozott föl a föld végéről; villámokat teremtett az esőnek és kihozta a szelet tárházaiból.” (Jeremiás 51:16)
  8. A Tengerek mondják: „Nagy, áradó víz hangjánál, a tenger hullámtöréseinél is hatalmasabb a mélységben az Örökkévaló.” (Zsoltárok 93:4)
  9. A Folyók mondják: „A folyamok csapják össze tenyerüket, a hegyek együtt vigadjanak.” (Zsoltárok 98:8)
  10. A Források mondják: „S énekelnek, mint a körtáncosok: minden erőforrásom benned van.” (Zsoltárok 87:7)

 Második fejezet

  1. A Nappal mondja: „Egyik nap rávilágít a másik tudására, az éjszaka átadja bölcsességét az éjnek.” (Zsoltárok 19:3)
  2. Az Éjszaka mondja: „Reggel szeretetedről szólni, hűségedről éjszakánként.” (Zsoltárok 92:3)
  3. A Nap mondja: „Nap, hold megállt lakában, nyilaid világossága mellett járnak, villogó dárdád fénye mellett.” (Habakuk 3:11)
  4. A Hold mondja: „Megteremtette a Holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a Napot, amely ismeri nyugvása idejét.” (Zsoltárok 104:19)
  5. A Csillagok mondják: „ Te vagy, oh Örökkévaló, egyedül, te alkottad az egeket, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket és mindent, a mi bennük van, és te életben tartod mindnyájukat; s az egek serege leborul előtted. ” (Nechemia 9:6)
  6. Az Esőfelhők mondják: „A sötétséget rejtekévé tette, környezetét sátrává, a víz sötétjét felhők sűrűjévé.” (Zsoltárok 18:12)
  7. A Dicsőség Felhői mondják: „Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét. ” (Jób 37:11)
  8. A Szél mondja: „Mondom az északnak: add és a délnek: ne tartsd vissza, hozd el fiaimat távolról és leányaimat a föld végéről.” (Jesájá 43:6)
  9. A Villámlás mondja: „Felhőket emel a föld széléről, esőhozó villámokat támaszt, kiengedi a szelet.” (Zsoltárok 135:7)
  10. A Harmat mondja: „Olyan leszek, mint a harmat Izraelben; kivirágzó, mint a rózsa és gyökeréből előre törő, mint Libanon.” (Hosea 14:6)
  11. Az Esők mondják: „Jótékony esőt hullattál, Istenem, eltikkadt birtokodat Te frissítetted fel.” (Zsoltárok 68:10)

 Harmadik fejezet

  1. A Mező Fája mondja: „Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.” (1Krónikák 16:33)
  2. A Szőlőtő mondja: „Így szól az Örökkévaló: Valamint találtatik a must a szőlőfürtben és azt mondják, ne rontsd el, mert áldás van benne; úgy fogok cselekedni szolgáim kedvéért, el nem rontva mindet.” (Jesája 65:8)
  3. A Füge mondja: A ki őrzi a fügefát, enni fogja gyümölcsét, s a ki megőrzi urát, azt tisztelni fogják.” (Példabeszédek 27:18)
  4. A Gránátalma mondja: „Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.” (Énekek éneke 4:3)
  5. A Pálma mondja: „Az igaz ember, mint pálmafa virul, mint Libanon cédrusa, felmagasodik.” (Zsoltárok 92:13)
  6. Az Alma mondja: „Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.” (Énekek éneke 2:3)
  7. A Búzakévék mondják: „A felemelkedés dala; A mélységből kiáltok Hozzád, Örökkévaló!” (Zsoltárok 130:1)
  8. Az Árpakévék mondják: „A szenvedő imája, aki elcsügged, és az Örökkévalóra zúdítja panaszát.” (Zsoltárok 102:1)
  9. A többi kéve mondja: „Magára ölti a rét a nyájat, s a völgyek gabonába burkolóznak, ujjonganak, dalra is fakadnak.” (Zsoltárok 65:14)
  10. A Mező Zöldségei mondják: „A föld barázdáit megitatod, göröngyeit elsimítod, záporokkal lágyítod: megáldod növényzetét.” (Zsoltárok 65:11)
  11. A Füvek mondják: „Az Örökkévaló dicsősége örökké fennmarad, lelje örömét az Örökkévaló műveiben.” (Zsoltárok 104:31)

Negyedik fejezet

  1. A Kakas mondja: „Mikor az Örökkévaló, Áldott legyen Neve, az Édenkertben a cádikokhoz (az igaz emberekhez) jön, az Édenkert összes fája kibocsátja illatát, örülnek és hálálkodnak; ekkor Ő is felkel és áld.” (Zohár, Vájákhél 195b)
  2. Első hívásában ezt mondja: „Kapuk, emeljétek föl fejeteket, táruljanak fel az ősi bejáratok, hadd vonuljon be a dicső Király! Ki is Ő, a dicsőség Királya? Az Örökkévaló erős és hatalmas, a háború felett Ő az Úr.” (Zsoltárok 24:7-8)
  3. Második hívásában ezt mondja: „Kapuk, emeljétek föl fejeteket. táruljanak fel az ősi bejáratok, hadd vonuljon be a dicső Király! Ki is Ő, a dicsőség Királya? Az Örökkévaló, a seregek Ura, Ő a dicső Király, szela.” (Zsoltárok 24:9-10)
  4. Harmadik hívásában ezt mondja: „Álljatok, oh igazak, és kössétek le magatokat a Tórával, hogy a jutalmatok kétszeres legyen az Eljövendő Világban.”
  5. Negyedik hívásában ezt mondja: „Segítségedet remélem; Örökkévaló.” (1Mózes 49:18)
  6. Ötödik hívásában ezt mondja: „Meddig fogsz feküdni, oh te lusta? Mikor kelsz fel álmodból?” (Példabeszédek 6:9)
  7. Hatodik hívásában ezt mondja: „Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedjél, nyisd ki szemeidet, lakjál jól kenyérrel.”(Példabeszédek 20:13)
  8. Hetedik hívásában ezt mondja: „Itt az idő cselekedni az Örökkévalóért, tanításodat megtagadták” (Zsoltárok 119:126)
  9. A Tyúk mondja: „Táplálékot ad minden élőlénynek, mert szeretete örökké tart” (Zsoltárok 136:25)
  10. A Galamb mondja: „Mint fecske és daru, úgy sipogok, búgok mint a galamb, sóvárogtak szemeim a magasba Uram, szorongatva vagyok, légy kezesem!” (Jesája 38:14) A Galamb mondja az Örökkévaló előtt, Áldott legyen Neve: „Világnak Ura, megélhetésem legyen előtted olyan keserű, mint az olíva a Te kezedben, inkább mintsem legyen édes, mint a méz egy hús-vér kezében.” (Talmud, Éruvin 18b)
  11. A Sas mondja: „Örökkévaló Isten, seregek ura, Izrael Istene, támadj fel, kérd számon mindezeket a népeket, ne könyörülj a jogtalan hitszegőn, szela.” (Zsoltárok 59:6)
  12. A Daru mondja: „Adjatok hálát hárfával, tízhúrú lanttal zenéljetek Neki.” (Zsoltárok 33:2)
  13. A Madár mondja: „Még a madár is otthonra lel, a veréb is lerakja fészkét fiókáinak, oltáraidnál, Örökkévaló, seregek Ura, Királyom, Istenem.” (Zsoltárok 84:4)
  14. A Fecske mondja: „Hadd zengjem hát dicsőségedet, s el ne vedd szavam, Örökkévaló Istenem, hogy mindvégig hálát adjak Neked.” (Zsoltárok 30:13)
  15. A Sarlósfecske mondja: „Segítségem az Örökkévaló, égnek és földnek alkotója.” (Zsoltárok 121:2)
  16. A Viharmadár mondja: „Fény árad az igazra, az egyenes szívűekre öröm.” (Zsoltárok 97:11)
  17. A Denevér  mondja: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek.” (Jesája 40:1)
  18. A Gólya mondja: „Beszéljetek Jeruzsálem szívére és hirdesse neki, hogy letelt a szolgálat ideje, hogy leróva bűne, hogy kapott az Örökkévaló kezéből kétszeresen mind a vétkeiért.” (Jesája 40:2)
  19. A Holló mondja: „Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak?” (Jób 38:41)
  20. A Seregély mondja: „És ismeretes lesz a nemzetek közt magzatjuk és ivadékaik a népek közepette; mind akik látják, fölismerik őket, hogy az Örökkévaló áldott magzatai ők.” (Jesája 61:9)
  21. A Liba mondja: „Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevén, hirdessétek a népek között cselekedeteit! Daloljatok Neki, zengjetek zsoltárokat, beszéljétek el minden csodatettét!” (Zsoltárok 105:1-2)
  22. A Vadlúd, aki a vadonban repül, mikor meglátja Izrael népét a Tórával foglalatoskodni, mondja: „Egy szólónak hangja: A pusztában törjétek az Örökkévaló útját, egyengessetek a sivatagban pályát Istenünknek.” (Jesájá 40:3) „Így szól az Örökkévaló: Átkozott a férfiú, ki emberben bízik; Áldott a férfiú, ki az Örökkévalóban bízik és kinek az Örökkévaló a bizodalma. (Jeremiás 17:5,7)
  23. A Kacsák mondják: „Bízzatok az Örökkévalóban mindig, mert Jáh, az Örökkévaló örök szikla.” (Jesája 26:4)
  24. A Méhevő mondja: „Hadd csalogatom őket és összegyűjtöm, mert megváltottam őket, és sokasodnak, mint ahogy sokasodtak.” (Zechárjá 10:8)
  25. A Szöcske mondja: „Szemem a hegyek fölé emelem: honnan jön az én segítségem?” (Zsoltárok 121:1)
  26. A Sáska mondja: „Örökkévaló, én Istenem vagy, felmagasztallak, dicsőítem Nevedet, mert csodát műveltél, régtől való határozatokat, hűségesen, híven.” (Jesája 25:1)
  27. A Pók mondja: „Dicsérjétek Őt halk és hangos csengettyűvel!” (Zsoltárok 150:5)
  28. A Légy, mikor látja Izrael népét nem a Tórával van foglalkozni, mondja: „Egy hang, mely mondja: Szólj! Egy másik mondja: Mit szóljak? Minden halandó fű és minden kegye olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre.” (Jesája 40:6,8) „Megteremtem az ajkak gyümölcsét: béke, béke a távollevőnek és a közellevőnek, mondta az Örökkévaló, én őt meggyógyítom.” (Jesája 57:19)
  29. A Tánin-im mondják: „Dicsérjétek az Örökkévalót a földön, óriás hüllők11 és kietlen mélységek!” (Zsoltárok 148:7)
  30. A Leviatán mondja: „Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert szeretete örökké tart.” (Zsoltárok 136:1)
  31. A Hal mondja: „Az Örökkévaló hangja zúg a víz fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Örökkévaló a hatalmas víz fölött. ” (Zsoltárok 29:3)
  32. A Béka mondja: „Áldott legyen dicső Királyságának Neve örökkön örökké!” (Talmud, Peszáchim 56a)

Ötödik fejezet 

  1. A Bárány és a Kecske mondja: „Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő.” (2Mózes 15:11)
  2. A Marha mondja: „Örvendjetek Istennek, a mi erősségünknek, ujjongjatok Jákob Istenének.” (Zsoltárok 81:2)
  3. A Sertés mondja: „Az Örökkévaló jót tesz a jókkal, és az egyenes szívűekkel.” (Zsoltárok 125:4)
  4. Az Igavonó állat mondja: „Ha kezed munkáját élvezed, boldog vagy, és jó neked.” (Zsoltárok 128:2)
  5. A Teve mondja: Az Örökkévaló a magasból ordít, és szent hajlékából hallatja hangját; ordítva ordít Temploma után.” (Jeremiás 25:30)
  6. A Ló mondja: „Bizony, mint szolgák szeme uruk kezére, mint szolgalányok szeme úrnőjük kezére, úgy tekintünk az Örökkévaló Istenünkre, míg meg nem kegyelmez nekünk.” (Zsoltárok 123:2)
  7. Az Öszvér mondja: „Örökkévaló, Téged dicsérjen a föld összes királya, amint meghallják szózatod!” (Zsoltárok 138:4)
  8. A Szamár mondja: Tied, oh Örökkévaló, a nagyság és a hatalom és az ékesség és a győzelem és a fenség, bizony minden az égen s a földön; tiéd oh Örökkévaló, a királyság és a felségjog minden vezető fölött.” (1Krónikák 29:11)
  9. Az Ökör mondja: Akkor énekelte el Mózes és Izrael fiai ezt az éneket az Örökkévaló tiszteletére, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát együtt a tengerbe vetette.” (2Mózes 15:1)
  10. A Mező Vadállatai mondják: „Áldott legyen a Jó Teremtő, ki maga is jót cselekszik.” (Talmud, Bráchot 48b)
  11. A Szarvas mondja: „Én pedig erősségedet éneklem, szereteted miatt reggelig ujjongok, menedékem voltál és mentsvár szorongásom idején.” (Zsoltárok 59:17)
  12. Az Elefánt mondja: „Mily hatalmasak alkotásaid, Örökkévaló, mélyen szántók gondolataid!” (Zsoltárok 92:6)
  13. Az Oroszlán mondja: „Az Örökkévaló, mint a hős indul ki, mint a harcos vitéz ébreszt fel buzgóságot, riadoztat, sikolt is, ellenségein győzedelmeskedik.” (Jesájá 42:13)
  14. A Medve mondja: „Hangosan szóljanak a puszta és annak városai, a tanyák, melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a szikla lakói, a hegyek csúcsáról kiáltsanak. Adjanak az Örökkévalónak dicsőséget és dicséretét jelentsék a szigeteken.” (Jesájá 42:11-12)
  15. A Farkas mondja: „Minden vétség ügyében, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár elveszett dolog, amelyre azt mondja (a károsult), hogy ez az, a bíró elé jöjjön mindkettőjük ügye; akit elmarasztalnak a bírák, az fizessen kétszerannyit az ő felebarátjának.” (2Mózes 22:8)
  16. Az Agár mondja: „Vigadjatok igaz emberek az Örökkévalóval, őszintékhez illő a háladal.” (Zsoltárok 33:1)
  17. A Macska mondja: „Ha magasra, mint a sas, ha a csillagok közé rakod le fészkedet, onnan döntlek le, úgymond az Örökkévaló.” (Ovádjá 1:4)
  18. A Macska, mikor elfogja az egeret, mondja: „Üldözőbe veszem ellenségemet, utolérem, vissza sem térek, míg el nem pusztítom.” (Zsoltárok 18:38)

Hatodik fejezet 

  1. A Rovarok mondják: „Örüljön Izrael Alkotójának, Cion fiai Királyukkal vigadjanak!” (Zsoltárok 149:2)
  2. A Hüllők mondják: „Feleséged virágzó szőlőtő házad belsejében, gyermekeid olajfacsemeték asztalod körül.” (Zsoltárok 128:3)
  3. A Kígyó mondja: „Az Örökkévaló felsegíti mind az esetteket, és kiegyenesíti minden görnyedt hátát.” (Zsoltárok 145:14)
  4. A Skorpió mondja: „Jó az Örökkévaló mindenkihez, irgalma kiterjed minden teremtményére.”14 (Zsoltárok 145:9)
  5. A Csiga mondja: „Mint csiga, mely magát olvasztva jár, mint a koraszülött magzat, mely nem lát napfényt.” (Zsoltárok 58:9)
  6. A Hangya mondja: „Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj” (Példabeszédek 6:6)
  7. Az Egér mondja: „Magasztallak Örökkévaló, hogy megmentettél és nem okoztál örömet ellenségeimnek.” (Zsoltárok 30:2)
  8. A Patkány mondja: „Minden lélek dicsérje az Örökkévalót, halleluja!” (Zsoltárok 150:6)
  9. A Kutya mondja: „Gyertek hát, boruljunk le és hajoljunk meg Előtte, köszöntsük Alkotónkat, az Örökkévalót” (Zsoltárok 95:6)

Befejezés

Rabbi Jesájá, Rabbi Chániná ben Doszá egyik tanítványa, nyolcvanöt napig böjtölt, s közben a „Kutya éneke”-nek megértéséért, isteni magyarázatáért esedezett: „Lehetséges-e, hogy egy mohó kutya, akinek semmi nem elég, meg legyen tisztelve és mondhassa énekét?” Egy angyal válaszolt neki: „Rabbi Jesájá, mire ez hosszú böjt? Ez a Mindenható rendelkezése s mely titok kizárólag Habakuk prófétának lett felfedve, de én most felfedem neked is, mivel egy nagy embernek a tanítványa vagy: A kutyák azért kapták meg ezt a kiváltságot, mert egy kutya sem mozdította meg nyelvét (nem ugatott) Izrael fiaira, mikor azok kijöttek Egyiptomból (2Mózes 11:7). Továbbá a kutyának székletét használják a pergamen cserzésére, melyből végül Tóratekercs, a Tefillinek az imaszíja és Mezuza készül. Végezetül, fordíts figyelmet a közmondásra is: „Aki vigyáz szájára és nyelvére, az bajoktól védi meg lelkét (Példabeszédek 21:23)”. (Midrás Yalkut Shimoni, Bo 187)

Áldott legyen az Örökkévaló és áldott legyen az Örökkévaló Neve örökkön örökké, ámen és ámen! Áldott legyen az Örökkévaló Cionból, Jeruzsálem lakói, halleluja! Áldott az Örökkévaló Istenünk, Izrael Istene, csodák alkotója egyes Egyedül! Áldott legyen dicső Neve és dicsősége töltse be az egész földet, ámen és ámen!

Lefkovics Kornél megjegyzése:
A Perek Sirá ebben a formában 91 dicsőítő énekből áll. Az Örökkévaló két leggyakoribb és legszentebb neve az Á-D-O-J-N-O-J és E-L-O-H-I-M. Az előző névnek a számértéke (gemátriája) 26, míg az utóbbi névnek 65. A kettő együtt 26 + 65 = 91. Így a Perek Sirának ezt a változatát, aki elmondja, az képes lesz összekapcsolódni a 91 teremtett dolgon keresztül az Örökkévaló szent Neveivel. Boldog, aki megérti, és eszerint cselekszik!

Verő Tamás – Radnóti Zoltán: Hogy kezdjünk el kóserül étkezni? 4-5-6. fejezet (Kóser-élet VIII)

$
0
0

kosher_is_binary_tshirt-p235079062687991072envm8_400Ezen munka nyomtatott eredetijét barátom és kollégám, dr. Verő Tamás rabbi állította össze.
A cél az volt, hogy mindenkihez eljuttassa azokat az információkat, amelyek “minimálisan” szükségesek, hogy meg lehessen felelni a kóser étkezés tórai és rabbinikus előírásainak.

Már a cikk elején ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy lehetőség szerint törekedni kell a vallási felügyelet alatt készített ételek és/vagy hozzávalók fogyasztására!
Ám amennyiben ez nehezen megoldható, reményeink szerint ezzel, a vallási szabályokat szem előtt tartó cikksorozattal tudunk segítségül minden embernek, akik megpróbálják megtartani a kóser étkezés legalább 3 évezredes szabályait.

Ezen cikkek – a bloggal párhuzamosan – megjelentek a Magyarországi Kóser Felügyelet Facebook oldalán is.

A zsidó élet egyik alapja, hogy az ember milyen élelmiszert juttat be a szervezetébe, a vérkeringésébe, és így a szívébe illetve az agyába.
A Tóra beszél rituálisan tiszta (táhor) és tisztátalan (táme) állatokról. A későbbi korokban a rabbik egységesítették a kóser vágás illetve a kóser étkezés szabályait.

A kóserság egyik legfontosabb, szimbolikus üzenete, hogy ne feledd, az életed legrejtettebb zugaiban, így a konyhájában vagy az éléstárban is zsidónak kell maradni!

4. rész: párve ételek és a tojás kósersága:
kosher-sign-LPárve:
A “párve” étel, amit magyarul egy szójátékkal “páros”-nak is szoktak nevezni, azon élelmiszereket foglalja magába, amelyek mind tejes, mind húsos ételekhez fogyaszthatóak.
Párve ételek közé tartoznak (a teljesség igénye nélkül) a gyümölcsök, a zöldségek, a halak, a tojás, a tészták és a gomba.
(A gyümölcsök vizsgálatára figyelni kell, nehogy véletlenül “húsos” legyen!! :))

Ám mégsem ilyen egyszerű a helyzet…
Bölcseink rendelete szerint a párve étel elvesztheti “párve”-státuszát, ha egy meleg(!) párve ételt (tészta, tojás, stb.) belehelyezzük valamely tejes/húsos edénybe (vagy a hideg ételt a meleg edénybe) és úgy tároljuk vagy szolgáljuk fel, akkor annak az edénynek a jellegét veszi fel. (pl.: húslevesben lévő párve tészta húsos lesz, és a tejberizsben található párve rizs – tejesnek fog számítani, ám ha egy normál hőmérsékletű almát belevágunk egy normál hőmérsékletű tejes tányérba, akkor az alma párve marad.).

Még egy fontos szabályt meg kell tanulni!
Ha egy párve ételt tisztára mosott(!) tejes/húsos edényben, tepsiben sütök vagy főzök meg, akkor az étel megtartja párve-ságát, ám utána már csak olyan jellegű étellel fogyasztható, amiben a párve étel készült, hiszen nyomokban tejet vagy húst tartalmazhat. (Ezt héberül “Hezkát beszári / hálávi”-nak hívják, azaz húsos/tejes előítélettel viseltetek irányába…)
Pl. húsos (de tiszta) tepsiben sült piskótát nem lehet tejes-kakaóba tunkolni. Ám fogyasztása után ihatok kakaót, hiszen a piskóta alapból párvé-nek számít, de nem egyesíthetem a másik nemmel, éppen ezért ajánlott, hogy legyen egy külön párve lábosunk, edényünk, és akkor az ebben sült/főtt étel teljesen párve marad, így fogyasztható tejes vagy húsos étellel egyaránt.

Tojás:
Itt is felállít a vallásjog egy alapelvet: Minden kóser madártól származó tojás kóser, és éppen ezért a piacon vagy boltban nyugodtan vásárolhatunk tyúk, kacsa vagy fürj tojást. Ám elterjedt szokás, hogy fogyasztás előtt megvizsgáljuk, van-e benne vércsepp, hiszen a vér fogyasztása tórai tilalom alá esik.
koser tojásMinden egyes darabot külön kell megvizsgálni.
Hogyan is zajlik ez? Egy (talpas) pohárba beletörik a tojást és a poharat felemelve minden oldalról (alulról is) megnézik, látható-e a tojásban vér.
Akik szigorúbban veszik a a szabályt, rögtön kidobják a vért tartalmazó tojást, ám sok rabbi enyhébben dönt, azaz ha a fehérjében találunk vért, és azt onnan el tudjuk távolítottuk, akkor a tojást még lehet használni, de ha a sárgájában található a vércsepp, akkor már semmit sem használhatunk a tojásból.
A főtt tojást – négyfelé vágva is meg kell vizsgálni, hogy látunk-e benne vért.
Jó tanács: vásároljunk fehér tojást, mert abban csak elvétve található vércsepp

5. rész: Boltban kapható kész ételek kósersága
Amikor elkezdünk foglalkozni az előre elkészített ételek, azaz a befőttek, konzervált gyümölcsök, savanyúságok, vagy bármely készétel (vaj, margarin és egyéb kenhető kiegészítők) stb. problematikájával, egy alapelvet le kell szögezni. Mit tekintünk kósernek?
Két álláspont van:
(1) Minden tréfli, ami nem kóser.
(2) Minden kóser, ami nem tréfli.
Látszólag ugyanaz a két mondat, ám mégis ég és föld.
Az (1) vélemény alapján, csak az ehető, amit egy rabbi aláírásával (hekser) igazol, hogy kóser, azaz alapból, minden tréfli, és a rabbi véleménye teszi kóserrá.
A (2) vélemény alapján, „minden kóser”, amíg egy rabbi azt nem mondja, hogy felmerül a gyanúja, hogy ez nem kóser. (Már a gyanú elégséges ahhoz, hogy az étel a tiltott kategóriába kerüljön)kosher-symbols

Természetesen egy tréfli alapanyagokból készült ételre ez az elv nem vonatkozik, és nem kell a rabbinak ráütni a „tréfli” pecsétet az egyértelműen tréfli dolgokra.
A neológ hagyomány (általában) a (2) vélemény alapján megy, és ez leginkább a konzerv gyümölcsök és konzerv zöldségek megítélésekor és fogyasztásakor válik fontossá.

Ez mit is jelent?
Amikor azt állítjuk, hogy bizonyos konzervek pecsét nélkül is megengedettek és fogyaszthatóak, akkor természetesen tudjuk, hogy nincs kizárva, hogy egy gyümölcskonzervbe belekerüljön egy kukacos darab.
Ám ez csak feltételezés!!!
És a (2) pont alapján, amíg nem látom ezt a kukacot, addig ezt az ételt kósernek tekintem, szemben az (1) véleménnyel, akik csak akkor esznek bármely konzervből, ha tudják, hogy előtte át van nézve szemenként, és ezt valaki hekserrel igazolja.
Azaz számukra pl. a vizsgálat nélküli konzerv: tréfli.

Természetesen – ha hekser nélküli konzerveket eszünk – akkor is szigorúan ellenőrizni kell az összetevőket, a benne található adalékanyagokat. Ha olyat adalékot találunk az ételben, ami nem fogyasztható, akkor az elvileg kósernek tekinthető konzerv elveszíti a kóserságát, akár egy összetevő miatt is.
– Ha általános alapelvet szeretnék tekinteni, akkor egy kis bátorsággal kijelenthetjük, hogy a konzervzöldségek (borsó és sárgarépa, zöldbab és kukorica) fogyaszthatóak.
– Paradicsomkonzervek (pl. aranyfácán, petti brand, mutti, heinz) kóserek.
– A konzervgyümölcsök vagy gyümölcskoktélok saját levükben vagy cukros szirupban szintén fogyaszthatóak.kóser vajA kóser előfeltételezés alapelvét tudjuk használni a tejtermékekre.
Ha a vajról beszélünk, akkor a sima teavajat (80-82%) lehet fogyasztani, mivel a teavaj, kiveti magából az oda nem illő anyagot, illetve tehéntejen kívül más tejből (pl. lótej) szinte lehetetlen (ám mindenképpen gazdaságtalan) elkészíteni.
Ezzel ellentétben a margarin fogyasztásához – szinte mindig – kósersági pecsét kell, hiszen a növényi anyagokat mindenféle krémesítő, habosító, fényesítő, stb. dolgokkal szokták kezelni.
Ugyanezen – a  fentebb látható elvet – kell alkalmazni a majonéz és a ketchup fogyasztásakor.
Ezekben elvileg nincs olyan alkotóelem, ami ne lenne kóser, ám mindig (!) meg kell vizsgálni az összetevőket, és ha tartalmaz nem kóser alkotórészeket, akkor az megpecsételi az étel sorsát.

Lekvárok és dzsemek elvileg szintén megengedettek, ám a lekvároknál előfordulhat, hogy zselatin-nal javítják az állagát, ami, – a mi kósersági rendszerünkben – az egyértelműen “nem fogyasztható” kategóriába tartozik.

Mint korábban, a tejtermékeknél is írtuk, a kóser zselésítő-anyagok a pektin és az agaragar. (Magyarországon a „Vitamor” és „Pacific” lekvárok vannak kósernek bevizsgálva.).
Csokoládék és csokoládékrémek általában tejesek (szinte biztos, hogy nem háláv jiszróel, azaz nem ellenőrzött tejből készült), és ezt fogyasztásakor figyelemben kell venni!
A natúr, azaz növényi zsiradékot és sót tartalmazó burgonyaszirom fogyasztható.
müzliA „Kelloggs” és a „Weetabix” márkájú cornflakes-ek általában hekserrel ellátottak, ám a sima natúr kukoricapehely is kósernek tekinthető.
Mint korábban írtuk, a mi véleményünk szerint, egy étel, amiben csak kóser összetevők vannak (lehetnek) az kósernek számít, egészen addig, ameddig gyanú nem merül fel, hogy nem lenne kóser.
A szárított gyümölcs, a mazsola, és az ezekből készült étel, pl bolti müzli fogyasztására is bátran értelmezhetjük a fentebbi szabályt. Ám (természetesen) vannak rabbik, akik ezeket nem tekintik kósernak, így ők nem engedélyezik annak fogyasztását.

6. rész: Halak és konzervhalak
fishA Tóra egyértelműen leírja, hogy mindennemű halfajta, mely eleget tesz a kósersági előírásoknak (van legalább 3 pikkelye és legalább 3 uszonya) fogyasztható.
A kóser halak listája az interneten megtalálható. (illetve nyomtatható verzió).
Ám ideírnánk néhány ismertebb NEM kóser halat: angolna, harcsa, pangasius, cápa és természetesen a “tenger gyümölcse” sem fogyasztható.

A hal vére, nem számít vérnek, azaz a halat nem kell kikóserolni, sőt maga a hal is páros ételnek tekintendő, ám a rabbik döntése alapján a halat nem fogyasztják együtt hússal, mert az veszélyes lehet, sőt még az étkészletet is lecserélik a halas étel után.
Van egy szfárádi szokás, amely a tejes-halas kombót sem engedi, ám ez kevésbé szigorú döntés. (Tonhalas pizza, rules!)
A szeletelt halak vásárlásakor biztosan meg kell győződni arról, hogy milyen hal az, amit elénk raknak, hiszen a tiltott halak fogyasztása pontosan olyan tilalom, mint a tiltott állatok (pl. disznó) fogyasztása.
Mindemellett meg kell nézni, hogy milyen eszközökkel dolgozták fel a halat (pl. olyan késsel, amivel előtte egy polipot daraboltak fel? És a kést nem elég jól tisztították le?).
Amennyiben a hal tartósított, akkor is vizsgálatra szorul és meg kell nézni mivel tartósították. A füstölt lazac vagy a marinált hering általában megengedett.

A konzervhalak tekintetében arról kell meggyőződni, hogy az elvileg kóser hal mellé bekerülhetett-e nem kóser állat. Pl. a tonhal mellé, hasonló méretű és formájú delfin, vagy bármely más faj, éppen ezért vannak, akik csak kósersági pecséttel ellátott halkonzervet fogyasztanak. Más rabbik csak a nagyobb és elismertebb gyárakban gyártott halkonzervek fogyasztását engedik meg a kósersági pecsét nélkül, mivel itt a hamisításnak és a keveredésnek – a minőségbiztosítás miatt – jóval kisebb az esélye.

Ezen a konzerven, az "S" betű felett látszódik az OU, kóserságot igazoló két betű

Ezen a konzerven, az “S” betű felett látszódik az OU, kóserságot igazoló két betű

A legismertebb kóser halfajták, amik konzervben kaphatóak: lazac, szardínia, tonhal, makréla, hering.
Figyelni kell arra is, hogy milyen szósz van a konzervben. Ha olajban, vízben, saját lében vagy paradicsom szószban található a hal, akkor az általában fogyasztható.

Kaviár tekintetében MINDIG meg kell nézni, milyen halból származik.
Csak kóser hal kaviárja fogyasztható! Jelenleg kapható legismertebb kaviárok közül
NEM KÓSER: a beluga, osetra, sturia.
KÓSER: masago, pisztráng, lazac.

Egyél kósert!!!!!
És ne feledd,
kétes esetben mindig kérdezzünk meg egy rabbit!!!1296066528875_4712157


Isten a világűrben – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIII.

$
0
0

d3f1a0e5bf22167394eb795ea332eedcMi történik a vallásokkal, ha az emberiség elkezd terjeszkedni a világűrben?
A különböző vallások milyen szerepet töltenek majd be?
Jelen lesznek-e egyáltalán más bolygókon a mai földi vallások?

Korunk egyik legnagyobb tudósa, Stephen Hawking egy nemrégiben megtartott konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberiségnek a túléléshez és ahhoz, hogy ne pusztítsa el önmagát, hogy elkerüljön egy hatalmas katasztrófát, mindenképpen meg kell hódítania a világűrt és kolóniákat kell létrehoznia más bolygókon.

Az Isten tudja sorozatban adott hát a kérdés, hogy az emberrel oly szorosan összefüggő vallások, vajon milyen szerepet kapnak egy ilyen helyzetben.
Vajon a Földön jelenlévő nagyobb vallások a világegyetem más pontjain is felbukkannak majd?
És ha igen, milyen szereppel?

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Milyen szerepe lehet a vallásoknak, ha az emberiség meghódítja a világűrt és különböző kolóniákat hoz létre más bolygókon?

A válaszom itt olvasható:

article-0-024402D100000578-213_634x474A „vallás szerepe” – ez egy elég tág fogalom, én inkább arról írok, hogy ha én lennék a mars bolygó zsidó közösségének a rabbija, mit tennék.
Ha letelepedne egy amerikai ember a Marson, ő, ott nem tudná újjáteremteni az amerikai hagyományt, ám ha egy vallásos zsidó telepedne le, akkor ő képes volna újra felépíteni a judaizmust.

Mi az oka ennek?
Maguk a héber kifejezések mesélnek.
A zsidóság alapkönyve: a Tóra. A szó jelentése: tanítás, törvény. Azaz alapelvek.
A zsidó gyakorlati vallásjog neve héberül: „háláhá”. A szó jelentése: az út, amin járni kell. Azaz, ha egy zsidó ember ismeri a „Törvény”-t és az „Út”-at, akkor jó eséllyel tudja a közösségét a Tóra útján vezetni.

Ezzel párhuzamosan egy hagyományőrző zsidó közösség erkölcsi és etikai elvei – a tórai 3500 esztendős alapokra fog épülni. Majd megtanítanám, hogy a zsidóság tudatos megélése nem más, mint a vallási, identitásbeli, történelmi sorsközösség vállalása. Ez a nép egységét és a nép jövőjét jelenti. A közösség szellemi középpontban a megbánás, azaz az újrakezdés lehetősége áll. Egyértelmű különbséget kell tenni jó és rossz között, és ez tanulható lehetőség.

ujabb-jeleneteket-hoztak-nyilvanossagra-a-star-wars-7-bol_113414Elmondanám, hogy nem vagyunk versenyben senkivel, csakis önmagunkkal, és reméljük, hogy mindenki hasonlóan éli meg.
Istennel szép viszonyt kell kialakítani, hiszen Ő-t az érdekli, hogy vajon őszinték-e az erőfeszítéseink.
Isten nem kéri, hogy a lehetetlen dolgokat tegyünk, és parancsolatokat kaptuk, hogy emberi lények legyünk, nem pedig angyalok.

Engedtessék meg egy személyes példa…
Emlékszem, amikor a lányaim az első lépéseiket megtették. Talpra álltak, tettek néhány lépést, majd arccal a földre estek. Tapsoltunk. Örültünk… Együtt mondtuk: „hajrá Miri!”, majd „hajrá Liza!” De ha jobban szemügyre vesszük, mi is történt? A gyerek elesett…
Nem kellene inkább szomorkodnunk vagy sírnunk? A válasz nyilvánvaló!
A szülő nem azt nézi abban a pillanatban, hogy a gyermek elesik-e, vagy sem. Mert elesik… Hanem, hogy tett egy pár lépést – a jó irányba.

Ha egy új bolygón elkezdeném felépíteni a zsidó kolóniát, akkor ez vezetne.
Tudom az irányt.
Tudom az utat.
Tudom a tanítást.
Azaz képes vagyok rekonstruálni a hitéhez és történelméhez hű zsidó közösséget – bárhol is a világban.tumblr_static_space-lols-space-34881513-1920-1200

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

Magzat, erkölcs, drog, jog – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIV.

$
0
0

imageKi a felelős?
Felelősségre vonható egy drogozó ember más emberek veszélyeztetése miatt?
A magzat is embernek minősül?
Segít egyáltalán a felelősségre vonás?
Vagy más megoldást kell keresni a kérdésben?

Az eddig tisztázatlan körülmények között történt tragikus következményekkel járó, drogfogyasztással összefüggő törökszentmiklósi eset és annak lehetséges következményei kapcsán született meg mostani kérdésünk, magzatvédelemről, felelősségről, felelősségre-vonásról, jogról és morálról.
Magyar György ügyvéd szerint például a kismamák legfeljebb kábítószerrel való visszaélés miatt vonhatóak felelősségre.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint a tragikus következményekkel járó esetet követően az anyákat felelősségre kellene vonni a magzat veszélyeztetése miatt? Mit mondana a két, terhesen drogot fogyasztó nőnek?

A válaszom itt olvasható:
Az apai (és az emberi) válaszom: igen, az anyákat valamilyen módon felelősségre kell vonni, a hogyanjáról csak nagyon óvatosan mernék nyilatkozni.

A felelősségre vonás tényét annak ellenére állítom, hogy sokak érve szerint, amíg a csecsemő meg nem születik, addig az anya testének része, így az édesanyának kvázi bármihez joga van a magzattal, azaz a saját testével kapcsolatban, beleértve a terhesség megszakítását vagy az önpusztító életmódot is.

pic_ecstasy.jpg_1161678226Most nézzük meg a vallásjogot, majd végkövetkeztetést!
A Tóra egy jogesetet (2Mózes, 21, 22), és egy alapelvet (5Mózes 4:9.) tár elénk, miszerint (1) ha dulakodás közben, megütnek egy állapotos nőt, aki ezáltal elveszti magzatát, akkor – a tórai rendelkezése alapján – aki a tragédiát okozta, fizessen a családnak (a férjnek) kártérítést az elvesztett magzatért. A pénzbüntetés arra utal, hogy a magzat már a családhoz tartozó élet, azaz lélek van benne, ám az még nem teljes értékű.
Még az sem merülhet fel védekezésképpen, hogy ezeknek az anyukáknak eszük ágában sem volt ártani a magzatnak, hanem csak közvetve (gorem) okozták a szerencsétlenséget, és a héber jog sok esetben ezt nem tekinti károkozásnak, ám az embrió esetében a Tóra szabályozása – mint fentebb láttuk – igen szigorú, hiszen a verekedő ember sem akarta, hogy az állapotos nő elvetéljen.

Másik oldalról (2), a zsidóság egyik alapelve, hogy meg kell tartóztatnunk magunkat mindentől, amivel önmagunknak (önmagunkban) kárt okozhatunk. A Tóra kétszer is kimondja: „Vigyázzatok magatokra”, és “Csak vigyázz magadra, és őrizd nagyon a lelkedet”. Ezért minden olyan dolog, ami a lelket és/vagy a testet tönkreteheti (alkohol, dohányzás, kábítószer-élvezet) vallásjogilag tilos.

Így láthatjuk, hogy már maga, a sima kábítószer fogyasztás is tilalom alá esik.
Ezen alapelvek ismeretében a személyes véleményem, hogy a fentebbiekhez hasonló esetekben börtönnel vagy bármilyen erőszakos módon nem lehet célt érni. Akkor mit tegyünk?
Mit mondjunk ennek a két anyának, ha találkozunk velük?
A közhelyes, ám nagyon igaz felsorolást: tanulás, felvilágosítás, szociális munkások alkalmazása, nőgyógyászati szaktanácsadás, és még sorolhatnám azokat a preventív eszközöket, amire szükség volna, hogy eme tragikus helyzeteket elkerüljék az édesanyák.
Ugyanis utólag már semmit sem lehet tenni vagy elérni.177738239_XS

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

melléklet:
néhány kép mindösszesen egy kommenttel: “előtte és utána”

1 2 3 4 5

17 étel, amihez nem kell külön pészachi kósersági igazolás

$
0
0

bs-peszah-cover_v001Pészáh, sokak kedvenc zsidó ünnepe.
A szabadságról szól, a nemzetté válás és a zsidó öntudat első lépése. Erről korábban többször is írtam már, Az identitásról itt, illetve a zsinagógánk pészáhi identitáskampányáról itt,

Ám az élmény nem csak spirituális, hiszen az ünnepnek nagyon szigorú vallásjogi elvárásai vannak. Mint a belinkelt cikkben is látszik: szigorúan kósert kell enni. Ami még szigorúbb kóser, mint az egész évben, hiszen az ételekre “pészáhi kósersági pecsét” kell, ami igazolja, hogy abban biztos nincsen erjedő, azaz kovászos. Ilyenkor még a konyhánkat is átöltöztetjük.pészáhi konyha

Ám sok ember ilyenkor – a nagy igyekezetében – átesik a ló túloldalára, és felesleges szigorításokat vezet be.
Szeretnék most leírni 17 ételt, amelyekhez nem kell pészahi kósersági igazolás, azaz héberül: “hekser”.

A lista forrása:
OU 2015 Guide to Passover
és
Star-K Passover Guide.
Ha kérdések vannak, azt a helyi rabbinak kell feltenni.

Mielőtt a listát megnéznénk, ki kell jelenteni, hogy igyekezzünk minden termékből olyat venni, amin van pészáhi hekser!
Ez a lista abban a szituációban válik fontossá, amikor és ahol nem kapható pészáhi árú.
A listában – nagy részben – oly élelmiszerek találhatóak, amelyeken már van sima/hétköznapi hekser.

Sütőpor – sima – azaz nem pészáhi – hekserrel is fogyasztható

Kakaó por – sima – azaz nem pészáhi – hekserrel is fogyasztható, feltéve, ha sima egyszerű kakaópor, minden színezés vagy ízesítés nélküli.

tasters_choice2Kávé — Az ízesítetlen, őrölt kávé egész évben érvényes hekserje jó pészach-kor.
A “Taster’s Choice” instant kávé pészáhi igazolás nélkül is fogyasztható, a többi pészáhi igazolást igényel.

Tojás — Minden tojás (a pasztörizált is) fogyasztható külön pészáhi hekser nélkül.

Fagyasztott gyümölcs — Ha nincs édesítve és nincs más hozzáadva, akkor nem igényel pészáhi engedélyt.

Gyümölcslevek – a rabbiság által felügyelt – édesítés nélküli – gyümölcslevek fogyaszthatóak pészáhkor, az üveges gyümölcslevelekre külön pészáhi engedély kell. (A Magyarországon kapható Rauch gyümölcsleveket Schlesinger rabbi felügyeli)
(És egy érdekes cikk a Magyarországon is kapható Tropicana kóser gyümölcsléről)

Hús — Ha kósersági igazolással bírnak (akár friss, akár fagyasztott) és az eredeti csomagolásban vannak, akkor ezek egész évben kovász-mentesek, tehát nem kell külön felügyelet pészáhra.
Ez nem vonatkozik  a darált húsra, amihez esetlegesen kiegészítőket tehetnek.
További információ itt található vagy itt található.

Tej —  Ahhoz a tejhez, amin egész évben kósersági pecsét van, nem kell külön pészáhi felügyelet, ám sok alkalommal különböző vitaminokat tesznek bele, ami minimális veszélyt rejthet, ezért a tejet – lehetőség szerint – pészáh előtt vegyük meg, mert a korábban megvásárol áruk szigorúsága enyhébb, mint a pészáh (fél)ünnepe alatt megvásárolt áruké.pészáhi kampány 15

Magok — Egész vagy fejtett magok, ha nem tesznek hozzájuk adalékot vagy tartósítót, akkor nem igényelnek külön igazolás. A pekándió ezalól kivétel, és felügyelet kell rá. Az amerikai mogyoró pedig “kitnijot”-nak, azaz hüvelyesnek számít, amit az askenáz zsidók nem esznek meg.

Oliva olaj — Minden – már hekserrel bíró – extra szűz olaj fogyasztható pészáhkor.

Quinoa — Amin egész évben kósersági pecsét van, azokra nem kell külön pészáhi felügyelet,

Mazsolák — Az egész évre “hekserelt” mazsola fogyasztható pészáhkor..

Lazac – Az egész évben kóser lazacok jók pészáhra is, ám mossuk le azokat fogyasztás előtt. A “tenyésztett” (azaz nem halászott) lazac elfogadható pészachra is.

— A nem jódozott és tengeri só fogyasztható pészáhkor – pecsét nélkül is, ám a jódozott sóhoz igazolás kell.

Cukor —  A fehér cukor fogyasztható külön pészáhi pecsét nélkül.
Porcukorra vagy barna cukorra kósersági pecsét kell pészáhra. (Év közben ez a felügyelet nem elvárás, csak pészáhkor.)

Filteres tea — a fekete, fehér és zöld zacskós tea (ha nem ízesített és nem koffeinmentes) fogyasztható minden külön igazolás nélkül. A Lipton koffeinmentes is fogyasztható.

Víz — Minden ízesítetlen palackozott víz (akár szénsavas, akár sima) fogyasztható külön igazolás nélkül.

Ne feledjük!
Pészáh:
– A hagyományaink felfedezése.
– A saját zsidóságunk megtalálása.
– Az identitásunk megőrzése a vallásgyakorláson keresztül.
– Az öntudatunk megerősítése.
– Ez a mi saját ünnepünk.

– Az ünnepnek vannak vallási törvényei.
– Éljük meg a zsidóságunkat, mint élő hagyományt.

bs_peszah_ad_v01

A purimi maszkok, jelmezek megítélése a Halacha szemszögéből – Schlenker Ádám dvár Tórája a Bét Sálom reggeli kiddusán

$
0
0

A Bét Sálom zsinagógában szokás, hogy minden péntek este és szombat délben valaki “dvár Tórá”-t, azaz tóramagyarázatot tart. A Purimot megelőző héten Schlenker Ádám vállalta ezt a micvét.
Az elmondott, rendkívül értékes előadásnak – blogunk kérésére és számára – elkészült az írott változata is, amit Ádám blogunk rendelkezésére bocsátott. Köszönjük!

purim-costumePurim megítéléséhez már a talmudi időktől kezdve ambivalensen viszonyult a rabbinikus hagyomány és a halacha, mivel Purim azon ritka zsidó ünnepek egyike, amely egyszerre hordozza az öröm, sőt a féktelen vidámság megélését, ugyanakkor együtt jár a normaszegéssel is.

Ez a kettősség már megjelenik abban a talmudi történetben is, amelyben Rabbah és Rabbi Zeira ünnepi iszogatás közben összevesznek, majd Rabbah hirtelen felindulásból megöli Rabbi Zeirát. A történet további folytatásában azonban Rabbah az Örökkévaló segítségét kéri és neki köszönhetően Rabbi Zeira feltámad, visszatér az életbe. A következő Purimkor Rabbah szintén meghívja Rabbi Zeirát ünnepelni, amit az avval hárít el,hogy nem történik minden alkalommal csoda. A felemás megítélés az ünnep elnevezésben is tetten érhető a rabbinikus irodalomban, hiszen a héber ’párcufim’ elnevezéssel írják körbe, ami maszkot, jelmezt jelent arra utalva, hogy az Örökkévaló sem az ünnepen felolvasott Megillában sem csodatételekben, a zsidó nép megmenekülésében személyesen nem jelent meg.További érdekessége az ünnepnek,hogy bár szokás sok alkoholt fogyasztani mégsem mondunk kiddust az ünnep tiszteletére.purim_binge_drinking_640_34_copy

Az ünnep egyik talán legismertebb szokása a vidám karneváli hangulat és a maszkok, álarcok viselése, amire már az ünnep héber megnevezése is utal. A szokás átvételének időpontja ismeretlen,az első fennmaradt írásos forrás róla a 15.században Itáliában élt Mahari, (Jehuda) Minz páduai rabbi beszámolója. Azonban a maszkok, jelmezek viselése korántsem volt egy széles körben elterjedt hagyomány a zsidó közösségekben Európán kívül, sőt, az iszlám uralom alatt élő szefárd és mizrahi (keleti) közösségekben ismeretlen volt egészen a 19. századig. Egyedül az európai askenáz, szefárd illetve a jeruzsálemi askenázi közösségek ismerték. Ennek a legfőbb oka az, hogy a purimi jelmezes beöltözés és karnevál a középkori keresztény Európában átvett szokás, így az iszlám területeken élő közösségekhez ez nem juthatott el, illetve csak több évszázaddal később, közvetítés útján, és csak Izraelben vált általánosan elterjedt szokássá a 20.század második felében.purim

A purimi jelmezes mulatozással, mint jelenséggel két szemszögből foglalkoztak a rabbik és arra többféle halachikus válasz született. Ekkor a szokás már egy hosszabb ideje létezhetett, amit igyekeztek szabályozni és annak létére magyarázatot találni. Alapvetően a normasértés kérdése azzal kapcsolatban merült fel,hogy vajon azzal,hogy férfiak női ruhába nők pedig férfi ruhába öltöznek vajon a részvevők megszegik-e azt a tórai tilalmat, amely szerint tilos az ellenkező nem ruháit hordani. A 16.században élt Rema, Mose Iszerlesz rabbi úgy vélte, hogy nincs ilyesmiről szó, mert az átöltözésnek csak a vidámság a célja, és nem tekinthető állandó törvényszegésnek ezért megengedhető tartja. Ugyanakkor hozzá teszi, hogy szép szokás az, ha valaki szombati vagy ünnepi ruhában megy meghallgatni a Megilla felolvasását, ennek ellenére a szombati ruha viselése Megilla olvasás alatt nem vált elterjedt gyakorlattá.

Ezzel ellentétes álláspontot képviselt a pár évszázaddal korábban, a 14. században Toledóban élt rabbi, Tur, más néven Mose Jakov ben Aser, aki kifejezetten megtiltja a maszkok viselését.POTD_Purim_3220662k

A következő évszázadokban a purimi maszkokkal, jelmezekkel kapcsolatban legkülönbözőbb rabbinikus vélemények, szabályok láttak napvilágot, és közösségenként eltérő módon tiltották vagy engedélyezték azokat. Akadtak olyan közösségek, amelyek egyenesen a közösség alapszabályába is rögzítették a maszkviselés tilalmát, egy 17 századi vélemény szerint pont azért, mert jelmezben a családtagok nem ismerik meg egymást és például egy mostoha anya és nevelt fia tiltott szexuális viszonyt kezdene egymással.

A jelmezes-maszkos szokás eredetét egyenesen az antikvitásból eredeztethetjük, ugyanis a görög illetve a római kultúrában volt szokás, hogy a tél végét a mámor és bor görög istenének Dionüszosznak és ennek római megfelelőjének, Bacchusnak a tiszteletére ivászattal, karnevállal és lakomával búcsúztatták, amelyek gyakran orgiákban teljesedtek ki.article-2582150-1C56981F00000578-658_964x620

A római szenátust annyira zavarta az ünnep idején a közrend felborulása,és az orgiákkal járó közbotrányok, hogy végül ie. 186-ban rendeletben tiltotta be a karneválok és mulatságok rendezését.

A római birodalom bukása után a kereszténység nem vetette el ezt a szokást, hanem a saját maga képére formálta a tél végi vigasságot, így a katolikus és görög keleti egyház kisebb részben a húsvétot megelőző időszakot jelölte ki erre, mint a farsangi mulatságok időszakát, és egyben a hús fogyasztás végét,amelyet aztán a húsvét előtti negyven napos böjti időszak követett. A latin eredetű karnevál szó is magában hordozta ezt a el válást jelentő időszakot, hiszen a ’carne vale’ annyit jelent,hogy búcsú,elválás a hústól, ami áttételesen a vigasságtól való búcsút is jelentette. Az első ismert adat a velencei karneválra 1094-ből származik, és nem sokkal később az egyházi szerzők arról panaszkodnak, hogy jelmezbe öltözés lehetőséget teremt a szexuális kicsapongásra és házasság törésre.

Mivel a zsidó közössége benne éltek az adott városi társadalmakban és hatottak rá a helyi kulturális szokások szintén átvették a jelmezek és maszkok viselésének szokását, amelyeket aztán Purimkor viseltek. Ezen kívül önálló tréfás szokás rendszer alakult az ünnep köré, így például a Purim rabbi választása. Erről már a híres Kalonymus mainzi rabbi család egyik leszármazottja, Kalonymus ben Kalonymus is írt, amely szerint a 14. századi Franciaországban, “Provence”-ban Purimra a rabbi növendékek színdarabokat írnak, amelyben egy napra, Purimra a közösségben rabbit választanak, aki talmudi szövegeket parodizál, szórakoztató vagy kétértelmű kérdéseket tesz fel a hallgatóságnak, a valódi rabbinak. Elterjedtek voltak az ivók számára írt verses, mulatságos haggadák is. Szintén ismert szokás volt olasz közösségekben a szalmából Hámán bábut készíteni, amelyet aztán a város vagy falu fő terén elégettek. Ennek egyik előképe a tél végén a helyi néphagyományban is megjelenik, amikor a telet szimbolikusan jelképező szalma bábot elégetik. Mindez nagyban hasonlít a kor elterjedt április bolondjának szokásához, amikor a közösség egy közismert bolondját királynak teszik meg, és egy napig következmények nélkül uralkodhat.Purim_big_white_ha_3221314k

Purim kapcsán általános szokás volt édeset enni, ezért gyakran narancsot, almát és diót ami a termékenység jelképe is egyben, tettek az ünnepi asztalra és az egyik jellegzetes étel mind a mai napig a töltött káposzta,amelynek szefárd változatát az ún. megilla káposztát rizzsel, mazsolával töltik meg.
Magyarországon egészen a 20. század elejéig Purimkor szokás volt vidéken a fiatal férfiaknak házról házra járva köszönteni a háziakat,az idősebbek önálló, kisebb darabokat adtak elő, énekeltek, amelyekért cserébe pénz, ajándékot kaptak. Gyakori szokás volt,hogy az ünneplők csikósnak, juhásznak öltöztek be,és így jártak köszönteni. Ritkábban ugyan, de szintén előfordult, hogy lányok öltöztek férfi ruhába és úgy mentek köszönteni,ekkor azonban maszkot is viseltek,hogy ne legyenek felismerhetőek.

Néhány rabbi felismerte Purimnak azt a pszichológiai jellegzetességét,hogy ezen a napon lehetséges a vallási tilalmak feloldása, a társadalmi normák, szabályok megfordítása,feje tetejére állítása, bizonyos, csak a fantázia szintjén megélt szerepek szabadon történő megélése egy napig. A braszlavi Rabbi Nachman a 18.században például úgy gondolta,hogy a Purim az év többi napjának őrültségét,bizonytalanságát kontrollálhatatlanságát jeleníti meg, azzal a különbséggel,hogy ezen napon a szorongások letehetőek, a társadalmi normák, határokat ledönthetjük,és a korábban lehetetlennek gondolt szerepeket megélhetjük. Ennek ellenére azonban voltak olyan rabbik is, mint például az 1960-as években Haifa főrabbija a marrokói származású Messas rabbi, aki úgy vélte, hogy a purimi karnevál egy pogány ünnep utánzása, nem zsidó szokás és átvétele, amely ebben a formában tilos, nem elfogadható gyakorlat.

A radomski hászíd Shlomo rabbi ugyanakkor a Purimnak egy másik sokkal fontosabb jellegzetességére hívta fel a figyelmet, ami túlmutat a jelmezeken és maszkokon. Számára a Purim a vendéglátás, az egymásra figyelés közösségi ünnepe ugyanúgy, mint az általa példának hozott két talmudi bölcse történetében. Rabbi Abeje és Rabbi Hannina annak ellenére, hogy sokat vitatkoztak és volt, amiben nem értettek egyet, ezen az ünnepen megajándékozták egymást evvel is kifejezve a zsidó nép egységét.

Ezt az igényes dolgozatot egy 1947-ben Tel Avivban készült képpel zárjuk. (Figyeljük meg a lány magyar népviseletét!)12439293_593391757478777_8704032505431094051_n

Isteni, vagy sötét erők vezérlik a digitális korszakot? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXV.

$
0
0

92Miként kell használnunk a legújabb technikai vívmányokat, az új és újabb kommunikációs csatornákat?
Károsak ezek a dolgok az emberre, vagy el kell fogadnunk őket és a mindennapjaink részévé kell tennünk mindezeket?
Hol van a határ a különböző kütyük használhatóságában?
Milyen hatással vannak ezek az emberekre?
Mire jók és mire nem jók?

Vallások tanítóit kérdeztük.
Elképesztő módon felgyorsult mostanra az információáramlás és ember legyen a talpán, akit néha nem sodor el, nem téveszt meg, nem terel tévútra ez a hihetetlenül nagy mennyiségű információ és sokféle eszköz – elég csak az okostelefonokra és tartalmukra gondolnunk.

Nem is olyan régen még a gépek testesítették meg a gonoszt. Nemrég pedig már Ferenc pápáról is az a hír szaladt körbe a világban, hogy ő is feliratkozott az Instagramra és már posztolt is egy képet. Kíváncsiak voltunk hát, hogy miként állnak a különböző vallások a technikai fejlődéshez, az új, digitális korszakhoz.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Hogyan vélekedik az Ön vallása az új, digitális korszakról? Tudja-e, akarja-e, kell-e használnia a legújabb technikai eszközöket, kommunikációs csatornákat?

A válaszom itt olvasható:

A zsidóság alapelve szerint minden Istentől való, és ezért, ahogy a Teremtés során is mondta, jó. A digitális technológiával sincs ez másképp. A kérdés minden esetben az, miképp élünk a teremtett világ lehetőségeivel: „Lásd, íme, én eléd helyezem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat… és válaszd az életet!” (M V. 30.). Ez az elv ismét vonatkozik a digitális korszak vívmányaira.

A zsidó vallás hívei, mint minden más vallásé, természetesen sokszínűek. Vannak konzervatívabb és modernebb árnyalatok, közösségek, egyének. Így az ultraordoxián belül vannak rabbik, akik az interneten elérhető tartalmaktól féltik híveiket, és eltanácsolják őket az internetezéstől. Ne csupán pornográf képekre vagy “eretnek” tanokra gondoljunk. Naponta, hetente hány órát töltünk el haszontalanul böngészéssel, amely idő alatt hasznosabb dolgot tudnánk művelni: Szentírást olvasni, Tórát tanulni? Tegyük hozzá, ugyanezek a rabbik meglehetősen korán rendelkeztek már mobiltelefonnal, és más ultraortodox irányzatok – más irányzatokhoz hasonlóan – kimondottan aktívak az interneten, ahol a híveinket a leghatékonyabban tudjuk elérni. Bár az idősebb generáció nem mindig naprakész, és nem minden egyes rabbi fog minden egyes infokommunikációs csatornával élni, általánosságban elmondható, a magyarországi neológia is igyekszik lépést tartani a technika fejlődésével: rabbiknak és intézményeknek vannak honlapjai, blogjai, facebook-profiljai, és így tovább.20151027-hasidim-cellphone

A napnyugtához kapcsolódó ünnepek kezdete és vége, az imaidők, a kóser élelmiszerek listája, az imakönyv szintén elérhetők honlapokon, sőt appokon is. A digitális bölcsészet egyik korai teljesítménye volt (bár akkor még nem nevezték így) a Biblia, a Talmud és a rabbinikus irodalom műveinek a digitalizálása az 1963-ban indult Bar Ilan Responsa Project keretében.

A Tóra-tekercseket kézzel kell írni, háromezer évvel ezelőtti technikával, de a hibátlanságukat ma már erre a célra készült szoftverrel ellenőrzik. Hasonló folyamatok voltak megfigyelhetők az ókor végén, amikor a tekercsformátumot felváltotta a könyvformátum, majd a könyvnyomtatás megjelenésekor is: a kultikus szereppel bíró tárgyakra vonatkozó előírások változatlanok maradtak, de mindenhol máshol, ahol nem a tárgy, hanem a tárgy által hordozott információ volt fontos, ott a zsidóság átvette a legújabb technológiát.davkabiblicalhebrew

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

Neológia egyik öndefiníciója – egy vallásjogi kérdés alapján. Avagy merre tovább kitniot?

$
0
0

A Szombat folyóirat megpróbál(t) indítani egy érdekes sorozatot, amiben rabbik válaszolnak egymás kérdéseire.
Eredeti terveik szerint minden irányzat szerepelt volna a rabbinikus hagyomány responzumait idéző “kérdezz-felelek”-ben, de az ortodox hitközség és az EMIH képviselői nem kívántak élni a párbeszéd lehetőségével, arra hivatkozva, hogy az
– “értelmetlen hitvitához”, illetve
– “vetélkedéshez és személyeskedéshez vezethet”.

Mindenesetre az első kérdést Raj Ferenc rabbi tette fel, és én megválaszoltam:

Kérdés:
Szabad-e rizst, borsót és más hüvelyest enni peszachkor?

Ez a háláchikus, a zsidó jog és cselekvésmóddal kapcsolatos kérdés a kevésbé tájékozódott olvasó számára triviálisnak, jelentéktelennek tűnik. A 13. századtól kezdve áskenázi zsidók között elterjedt a szokás, hogy a hüvelyesek peszachi használata nem megengedhető, annak ellenére, hogy több eminens rabbi ezt a gyakorlatot hibás, illetve egyenesen buta szokásnak (minhág s’tut) nevezte.

Rabbi David Golinski az izraeli maszorti/konzervatív irányzat jeles képviselőjének ez ügyben kiadott írásából arra is lehet következtetni, hogy a hüvelyesek fogyasztása peszachkor nem csak megengedett, de talán szükséges is, hiszen, ahogy én egy progresszív rabbi látom, ezzel is demonstráljuk a triviálisnak tűnő tanítás lényegét, hogy nem szabad hibás illetve buta szokásokat követni.
Mi a véleményed?

Válaszom:

Eme kérdés megválaszolása nagyon pontosan érinti a neológia szellemtörténetét, a tórai törvények (micva) és az évszázadok hagyományainak (minhág) együttélését és ennek neológ értelmezését, a háláhát, az utat, amin járni kell.

A neológia – a pozitivista-történeti zsidóság örököseként – fontosnak tartja kiemelni, hogy a háláhának nem kell mindenről kötelező útmutatást adni, hanem bátran ki kell mondani, hogy a háláhá bizonyos helyeken nem fekete vagy fehér, hanem szürke. A minhágok megőrzése érték, ám a betartásuk nem abszolút kötelező.

A döntvényhozók célja csak egy lehet: a vallásjog maximális tiszteletben tartása mellett a zsidó közösség fejlődése, ám mindezt nyitott ablakok mellett – kitekintve kell megtennie és nem csak a könyvek fölé hajolva.

Miért írom ezt? Mert el kell tudnunk fogadni a tényt: Magyarországon óriási különbség van a zsinagógai és az otthoni háláhikus gyakorlat jellegében. Az elmúlt évtizedek rögvalósága, hogy a háláhikus aktivitás a zsinagógára koncentrálódik. A magyar zsidó emberek túlnyomó többsége zsinagógában imádkozik, ott eszik kósert, ott rak tfilint, és még sorolhatnánk.a_neolog_pesti_izraelita_hitkozseg_szederesti__unnepi_vacsoraja

Ám ebből a kétpólusú vallási életből kilóg peszáh ünnepe. A zsidó családok a széder-estéket (így-úgy) megünnepelik az otthonaikban is, ám ennek ellenére – általában – a második estét követően hittestvéreink többsége – érzelmi szempontból biztosan – befejezettnek tekinti az ünnepet. Bár sokan az étkezési előírások megtartására (így-úgy) ügyelnek, de se a félünnep napjai, sem pedig az utolsó két nap nem kap és nem ad érdemi emocionális többletet.  Aki tartja az előírásokat leginkább a túlélésre játszik és a végén már csak az órát nézi.

Egy ilyen esetben mit tehetünk egy olyan szokással (kitniot, azaz a hüvelyes növények tilalma), ami még tovább szigorítja az ünnepet, és ezzel természetesen nehezebbé és – bátran mondjuk ki – még élvezhetetlenebbé teszi azt?

61dkJ+z4ZIL._SL500_SX258_BO1,204,203,200_Mint korábban is írtam, a neológia fontos értéket tulajdonít az évszázados-évezredes hagyományoknak, szokásoknak. Tényként kezeljük, hogy a zsidó vallásgyakorlat több, mint a Tórából levezethető háláhá, és több, mint a rabbik Tóra köré font kerítései. Sőt még a háláhikus kódexekbe beszivárgó minhágoknál is jóval több.

A neológia értéket tulajdonít a folklórtól a vallásjogig terjedő teljes spektrumnak, amely az elmúlt évezredek fejlődése eredményeképp létrejött. Így a kitniot, azaz a hüvelyes növények pészáhi fogyasztásának a tilalmát – azt a maga helyén, minhágként kezelve, tehát elválasztva a szigorú pészáhi háláháktól – szintén értékes szokásnak tekinti.

A neológ vallásfilozófia vallja, hogy egy szokás akkor is értékes, ha nincs rá racionális magyarázat. Sőt, a racionális ész számára nehezen felfogható törvények (legyen szó háláháról vagy minhágról) jelentős szerepet játszanak az általunk nem racionális filozófiaként vagy teológiaként, hanem megélt identitásformaként kezelt vallásban.

5540d3c4d78c3ffb0e95b34563b9cbe9A kérdező rabbi a „buta szokás” (minhág stut) kérdését is említette.

A „buta szokás”-okat természetesen a neológia sem fogadja el, sőt, ezek ellen fellép. Azonban a „minhág stut” kategória – a mi értelmezésünk szerint – a tanulatlan, a rabbinikus tudományokban járatlan közösségekben kialakult hagyományra, babonára, közösségre káros szokásokra vonatkozik.

Ki kell jelenteni, hogy a legnagyobb askenázi rabbik által is jóváhagyott kitniot-tilalom semmiképpen sem ez az eset!

Mindez annak ellenére kijelenthető, hogy korai askenáz döntéshozók közül többen is kimondták, hogy ez a minhág tévedés és többen nem értettek vele egyet, ám napjainkban olyan elterjedt, több évszázados hagyomány a kitniot tilalma, amelyet eltörölni csak úgy nem lehet. Éppen ezért – jelen esetben, különösen magyarországi viszonylatban -, nem látunk okot arra, hogy a kitniot szokásán változtassunk.

A hagyomány folytonossága is a tilalom megőrzése mellett szól. Gyakorlatra lefordítva, ha a híveik megkérdezik a neológ rabbit, hogy fogyaszthatnak-e kitniotot pészáhkor, akkor elmondjuk a híveknek, hogy bár a tórai, pészáhi törvények megengednék, nálunk az a szokás, hogy kerüljük ezen ételek fogyasztását.

A neológ rabbik tisztában vannak azzal, amit az elmúlt másfél évszázad háláha történeti kutatásai kimutatnak, miszerint a vallásgyakorlat változásának a motorja csak az esetek egy részében a rabbi, ám leginkább a környezet és a történelem.1850ukr_pesah

Így például könnyen lehet, hogy a következő évtizedekben, évszázadban, az askenázi közösségekben is egyre elterjedtebbé válik a kitniot fogyasztása pészáhkor.

A neológ rabbi felkészült ezekre a társadalmi folyamatokra, és mivel a kitniot fogyasztásának a tilalma csupán szokás, és nem ütközik igazán fajsúlyos háláhikus tilalomba, ezért a neológ rabbi tudomásul fogja venni, ha idővel megváltozik ez a szokás is… oly sok más régi szokáshoz hasonlóan.

Amikor a témáról elbeszélgettem Darvas István rabbitársammal, ő egy gondolatmenetet osztott meg velem. Véleménye szerint a zsinagógákban a minhág tisztelete okán – a nyolc nap alatt – végig legyen tilos a kitniot fogyasztása. Részint a hagyomány, részint pedig a Széder-esték megtartott és megtartó ereje miatt. Legyen ugyanez a döntés/javaslat pészáh első két napjára az otthoni gyakorlat vonatkozásában is. Ugyanakkor Darvas rabbi a hat utolsó napra engedélyezné a kitniot otthoni fogyasztását, hogy elviselhetőbbé (értsd: kellemesebbé) tehessük ezeket a napokat is. Ezzel egyszerre adnánk tiszteletet a valóságnak, a közösségi igényeknek, a hagyománynak és a háláhának is.

Láthatjuk, hogy ezen „apró” kérdés vizsgálata folyamán is mennyi alapvetésbe ütköztünk, amelynek minden szegmense a neológ mozgalom vallási felfogásáról beszél.

rabbiavatás 1935

rabbiavatás 1935

Létezik jogos emberölés? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXVI.

$
0
0

barb-moles-1024x577A gyilkosság, az ölés bűnnek számít. Létezik azonban olyan eset, amikor megengedett az emberölés?

Egy nemrégiben megjelent hír szerint egy dédnagymama megölte a házukban garázdálkodó,a hölgy férjét súlyosan megsebesítő betörőt.
Arról nem szólt a fáma, hogy az idős asszony ezért a tettéért számíthat-e bármilyen büntetésre, felelősségre vonják-e, mi azonban kíváncsiak voltunk, hogy vajon mit mondanak egy ilyen helyzetre a különböző vallások tanítói.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Létezik bármilyen szabály az ön vallásában, amely megengedné az emberölést?

Válaszom itt olvasható:

Amikor gyilkosságról vagy önvédelemről beszélünk, mindenképpen tisztázni kell a zsidó hagyomány alapelveit. Az emberi testben isteni lélek (éltető erő) van, illetve az életet Isten adta nekünk és csak ő veheti el. (Lásd: eutanázia). Ám létezik egy kivétel: a jogos védelem. Nézzük meg, mit jelent a jogos védelem elve a zsidóság vallásjogi szempontjából! A legfontosabb forrás a Tórában található: „Ha a betörésen rajta érik a tolvajt és úgy megverik, hogy meghal, nincs miatta vérbűn” (MII 22:1-2).

Ez fekete-fehér. Ha betörnek egy házba, ahol tetten érik a tolvajt, és a tulajdonos megöli, akkor ő nem vétkes a gyilkosságban. (Kivétel, ha a tulajdonos biztosan tudja, hogy a betörő nem akarna/tudna neki ártani.) Jogos védelemnek tekinthető, ha megtámadnak egy embert, és ő úgy érzi, életveszélyben van, ez esetben jogosult megvédeni a saját életét. Ha nincs más módja, akkor a támadót akár meg is ölheti.Sarah Lund in The Killing III

Ez esetben komoly etikai kérdés merül fel, miszerint, utólag ki döntheti el, hogy esetlegesen létezhetett volna bármilyen más védekezési lehetőség, vagy csak a fatális végkimenetelű? Ez esetben a válasz: ilyenkor a megtámadott ember dönt – az adott (pszichés) helyzetében – és nem laboratóriumi körülmények között kell mérlegelni. (Természetesen mindig mérlegelni kell, hogy a támadó valóban veszélyes-e a megtámadottra.)

402948_1271792186259_298_420Sőt a vallásjog még tovább megy: kiterjeszti a jogos védelem fogalmát egy harmadik személyre. Ha egy harmadik személy is tanúja a támadásnak, akkor neki is joga (és kötelessége), hogy megvédje megtámadott embert, akár úgy, hogy a támadót ő öli meg. (Ugyanezt a „preventív gyilkosság” fogalmát terjeszti ki a vallásjog a háborúkra jellemző „megelőző csapás” elvére. Ám ez már a kollektív önvédelem fogalma.)

Még egy etikai kérdést meg kell vizsgálnunk: amikor valakit jogos védelemből megölünk, miért gondolhatjuk, hogy fontosabb és értékesebb a saját életünk, annál a másik ember életénél? Esetleg a világnak jobb lenne, ha ő élne és nem én? A zsidó filozófia válasza erre egyszerű, a jogos védelem nem mérlegelés kérdése! Minden élet egyforma érték. Mivel mindkettőnk lelke Isten tulajdona ezért nem engedem, hogy az én életemet bárki is elvegye.
Adja az Örökkévaló, hogy sohase kerüljünk ilyen helyzetbe!0-I-Bad-Guys-PP

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

Vadász Éva rajongóan szubjektív Misna tanulása –édesapja – Vadász Gábor emlékére – Atyák fejezetei 1:1

$
0
0

10339697_1044783788872262_730202295643635245_nElhangzott Vadász Gábor emlékére, a temetést követő harmincadik napon (Slosim), a Rabbiképző zsinagógájában, 2015. július 12-én

Pirké Ávot 1:1
„Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén és átadta Józsuénak, Józsué a véneknek. A vének a prófétáknak, a próféták pedig a nagyzsinat tagjainak.
Ezek három igét mondottak:
– Legyetek higgadtak ítélethozásban.
– Szerezzetek minél több tanítványt.
– Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
(azaz mondjatok tilalmat oly megengedett dologra is, melynek elkövetése bűnre vezetne.)

Ez a Pirké Ávot első misnájának első fejezete.
A Pirké Ávot, azaz az Atyáink fejezetei, a misnai idők rabbijainak etikai tanításait tartalmazza. A tartalma miatt Atyáink etikájának is hívják.

A Pirké Avot misnái a Misna Avot traktátusában szintén megjelennek. A Misna a zsidó vallási hagyományok 6 rendbe rendezett összefoglalása, kb. 60 könyv, a Talmud egyik része. Ezt a szót nagy betűvel kezdjük. A nagybetűs Misna kisbetűs misnákból áll. Azaz a Misna misnákból áll. Nyúlfarknyi tanításokból, alapelvekből, magas szintű, emelkedett mondásokból, aforizmákból és mindezek magyarázataiból.

Misnát tanulunk, hogy a lélek megnyugodjon. A misna és a lélek szavak héberül ugyanazokból a betűkből állnak. Misna – משנה, nesámá – נשמה.
Olyan sorrendben tanuljuk a misnákat, hogy a fejezetek sorszámai, amelyek héber betűk, kiadják annak a nevét, akire emlékezünk a tanulással. Amikor véget ér egy kör, újra kezdjük, más misnákkal, más témákkal.31-42204

Ennek a misnának a sorszáma álef, álef, azaz 1/1.

Álef Apu anyakönyvi zsidó nevének, az Efráimnak az első betűje. A mai napon azért kezdjük újra Apu nevét, mert egy új szakaszba érkeztünk.
Napnyugtával véget ért az első harminc nap a temetés után. Elhagytuk a slosim, az első harminc intenzív gyásznap oltalmazó menedékét. Eljött az idő, hogy szembenézzünk az elválás fájdalmával, az előző életünkkel, azzal, hogy minden ugyanaz marad, miközben minden más lesz. Kénytelenek vagyunk felfogni, hogy Apu egyszerűen nem ül itt velünk most, a fénye csak a mi lelkünkben él tovább. Az élet meg megy tovább könyörtelenül és sose lesz már ugyanaz, mint azelőtt, vele.

„Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén” – minél ősibb egy tárgy pedigréje, annál szélesebb körben tisztelt a tárgy. Például egy régi ruha lehet egy rongy, de ha azt egy híres ember viselte, értékessé válik. Azonban egy igazgyöngy vagy egy gyémánt mindenképp értékes.
A misna első része a Tóra végtelen és abszolút értékét hangsúlyozza csupán annak említésével. A hely meghatározásával egyértelműsödik az esemény és az arra való megemlékezés.

Mózessel indul a mondat, ő veszi át az abszolút értéket, a Tórát, amiben a frankfurti Hirsch rabbi és még számos rabbi szerint benne foglaltatik a Talmud is, mivel a Tóra, azaz Mózes 5 könyve értelmezhetetlen, főleg a nem a sztorihoz szorosan kapcsolódó részek értelmezhetetlenek a szóbeli tan, a rabbik magyarázatai nélkül. Azonban Aharon Kotler vilniuszi rabbi szerint a Tóra és a Talmud, azaz a Szent Írás és a szóbeli tan úgy járnak csak karöltve, mint egy atlasz és egy utcatérkép. Az utcatérkép segítségével tudunk teljes pontossággal tájékozódni, de a Szent Írást adta az Öreg Mózesnek, a szóbeli tan csak azután töltötte ki e réseket, adta a részletgazdagságot. Ahelyett viszont, hogy a misna explicit kimondaná, hogy az Öreg adta Mózesnek a Tórát, azt mondja, Mózes a Szinájon kapta azt. A Szinájon, azaz az alázatosság helyszínén.
De ki adja?
Hol a tanító?
Miért nem neveződik meg a mester?
Mert ez a mester-diák viszony olyan speciális, hogy egyértelmű.
Miért hasonlítjuk a Tóra szavait a vízhez?
Ahogyan a víz magassága nyomot hagy a falon amikor az ár alább hagy, úgy a Tóra szavait csak a szerény ember tartja meg.
Szerény, mint Mózes.11219710_10153385924438349_4337012256770512104_n

Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén és átadta Józsuénak, Józsué a véneknek. A vének a prófétáknak, a próféták pedig a nagyzsinat tagjainak. Mózes átvette, tisztába jött vele, megértette saját szerepét vele kapcsolatban, megtanította az egész népének, majd saját interpretációjában átadta a Tórát plusz a nép vezetését, a vezető szerepet Józsuénak, Józsué a Véneknek, a Vének a Prófétáknak, a Próféták a Nagy Zsinat tagjainak. Tehát Mózes átvette és átadta, a többiek átadták.

A prágai Lőw rabbi szerint Mózes a legjobb képessége szerint vette át a Tórát, de az Öreg nem minden bölcsességét adta át.
Azonban Józsué az odaadás szimbóluma. Évekig tanult Mózestől, teljesen elkötelezve magát a tanulásnak, mire átvehette tőle a szellemi örökséget.
A vének a bölcsek. Az elmerülés, a tapasztalat, a tudás képviselői, akik Józsué utáni generációk voltak. A vének más véneknek adták át a stafétabotot mielőtt a prófétáknak adták.
A próféta látta az Öreget vagy beszélt vele. A próféták kapocs I-ten és ember között. Addig a Vének saját tudásuk, tanulásuk alapján lettek vezetők. Eli HaKohen vagy Sámuel próféták azonban tudásukkal, tanulásukkal és a nagy találkozásuk révén jutottak vezetői pozícióba.
A nagy találkozás Istennel azonban speciális lelki állapotot igényelt, ami olyan boldogsággal és teljes nyugalommal járt, hogy emelkedettsége miatt is kapta a próféciát. Spirituális és szellemi emelkedés a próféták ideje. Az utolsó prófétákat váltotta fel a nagy zsinat 120 embere.
A nagy zsinat tagjai Isten nagyságát a babilóniai száműzetésben is elismerték, amikor mások elhomályosodni érezték azt a Szentély lerombolásával és a nép leigázásával.

Minden generáció hozzáadott valamit a Tóra körüli szerénységhez, tanuláshoz, spiritualitáshoz, Istenhithez, amivel a Tóra mindenki számára elérhetővé válik. És pont ez a cél. Hogy mindenkié lehessen, mindenkinek a saját szintje, érdeklődése szerint. Minden embert más fog meg. Az a cél, hogy a zsidóság ne legyen elzárva senki elől, csak azért, mert nem úgy gondolkozik, vagy éppenséggel mert nem gondolkozik sehogy. Az egészben itt az a szép, hogy minden rárakódott rétegre szükség van. Így lesz egész.

m1-34308-06235000„Ezek három igét mondottak:
– Legyetek higgadtak ítélethozásban.
– Szerezzetek minél több tanítványt.
– Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”

„Legyetek higgadtak az ítélethozásban.”
A vezető dolga az, hogy elővigyázatos legyen, amikor egy törvény szerinti döntést tolmácsol, vagy amikor az Írás egy részét értelmezi. Gondosan mérlegeljen minden bizonyítékot. Ha kérdést tesz fel az Írásra vonatkozóan, ha a törvény szerint rendelkezik, ha meghallgat egy bírósági ügyet vénként vagy bíróként a törvényszéken, vagy egyszerűen csak kisebb szabályokat hoz, a vezetőnek elővigyázatosan és körültekintően kell eljárnia. Komolyan kell vennie az írásokat, tanulmányozni őket szorgalmasan, és körültekintően eljárni az ítéletben.

„Szerezzetek minél több tanítványt.”
A rabbi dolga az, hogy sok tanítványt neveljen. A tanítást átadja tanítványoknak. Ha ezt nem teszi meg, nem lenne meg a folytonosság generációról generációra. A tanítványok nélkül a Tóra tanulmányozás, az igazságosság tudománya eltűnne egy nemzedéken belül, és a következő generáció a hitetlenségbe süllyedne. A rabbi feladata, hogy felnevelje a tanítványokat, akik felváltva őt és tanítókká válva tanítványokat nevelnek fel azért, hogy a Tóra ne vesszen el.

„Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
A rabbik feladata a Tóra védelmezése. Ők vonnak kerítést a Tóra köré azért, hogy megőrizzék a parancsolatokat. Például a házasságtörés tilalma parancsának védelmében a bölcsek kerítést vontak a parancsolat köré azt a tradíciót tanítva tanítványaiknak, hogy nem szabad egyedül lenni egy nővel, hacsak az nem a feleségük, mert így soha nem lesz lehetőség e parancsolat áthágására. Az ilyen tilalmakat illették a „Tóra körüli védőbástya/kerítés” névvel. Ezek praktikus szabályok voltak a hétköznapokra, hogy segítsék Isten embereit Isten igéjének megélésében. A rabbi dolga, hogy védelmezze a legjelentéktelenebb parancsolatot is, hogy egy vonás se vesszen el a Tórából.

A misna minden részében megtaláltam Aput. Szerénység, tanulás, istenhit, spiritualitás, mindenkinek érdeklődése szerint való tanulmányozás , higgadtság, felnevelés, védőbástya.11536125_10153588959223273_7141460895368282225_n

Ezt a misnát Radnóti Zoli rabbi ajánlotta nekem, hogy Apu emlékére a slosim végének alkalmával tanulmányozzam.
Weber Edina barátnőmnek köszönöm a segítséget.

Tiltottak a tetoválások a különböző vallások szerint? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXVII.

$
0
0

Seeingstars.jpgMit mondanak a különböző vallások a tetoválásokról?
Tilos, vagy van olyan formája, ami megengedett?
Milyen gondolatok mentén alkottak szabályokat a tetoválásokra vonatkozólag?
Esetleg nincs is semmiféle szabály a testfestésre vonatkozólag?

A tetoválás története még a régi, animista vallások emberéig nyúlik vissza – vagy még régebbre –, és napjainkban is igen nagy népszerűségnek örvend. Természetesen óriási különbség van az akkori és a mai tetoválások, és azok megszületésének okai között. Nemrégiben megjelent egy hír, miszerint egy lányt a tetoválásai miatt nem vettek fel egy munkahelyre.
Utánajártunk hát a kérdésnek, vajon a különböző vallások tilalmasnak tartják a tetoválásokat?

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként viszonyul az ön vallása a különböző tetoválásokhoz?
Tiltja, elfogadja, alkalmazza?
Létezik bármilyen előírás a tetoválásokra vonatkozólag?

blogger-image-2123258578Válaszom itt olvasható:

Első pillantásra nincs nehéz dolgunk a kérdés megválaszolásában, hiszen a tetoválást a Tóra – mind a férfiaknak, mind a nőknek – egyértelműen tiltja (Mózes III. 19:28). Ettől a pillanattól nem lehet a tiltást felfüggeszteni, ám értelmezni lehet ezt a tilalmat, hiszen a tórai tilalom alapja, hogy a tetoválás egy bálványimádó gyász-szokás volt.

5c61feecb021b11dbfba053eab932d66Azaz felmerül az első kérdés: mi van a kozmetikai vagy orvosi tetoválásokkal, a hennával, az arcfestéssel, vagy egyszerűen lehet-e tollal a testre rajzolni?
A második kérdés, ha a Tóra a gyász miatti bevágás-tilalmát vesszük elő, akkor ott egyértelműen a nonfiguratív ábrákról kell beszélni. Mi van akkor, ha valaki a szerelmese nevét tudatosan beleírja a testébe.

Sőt, a Héber Biblia többször is említ zsidó Isten-név tetoválásra is érthető mondatokat. (pl: Jesája 44:5, 49:16, Jób 37:7), ám ebből nem szabad túlzott következtetéseket levonni.

Az általános válasz, hogy a klasszikus – értsd el nem távolítható tetoválás – a tilalmas, azaz amikor tűvel festéket juttattunk be a bőr alá és az ott marad életünk végéig. Szinte minden rabbi engedékeny a kozmetikai, vagy orvosi tetoválások tekintetében.Jewish Angel Tattoos 3

Példaként említhető, hogy egy szemöldökét vesztett embernek az ortodox rabbinátus engedélyezte a tetoválást, azzal indokolva, hogy szemöldökének hiányában az emberek esetlegesen furcsán néznének rá, és ez fájó lenne neki.

Napjainkban, amikor a tetoválások már se nem gyászt, se nem bálványimádást nem szimbolizálnak, a bölcseink azzal értelmezik a tilalom fenntartását, hogy ez egy nem zsidó szokás majmolása, illetve az emberi test Isten tökéletes teremtése, éppen ezért mi nem változtathatjuk meg.

* A fentebbi tetováláson a felirat: “Az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló az Egyetlenegy”

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

néhány érdekes tetoválás:

Szináj hely, 2 hanukai trenderlivel, és a “cháj” szóval, ami az élő Istenre utal:15bbff48bee83f9666da4fe75011ace0Auschwitz tetoválás: alul héberül: “ne felejts!”
holocaust_1.jpgJeruzsálem szó elrejtve a Dávid csillagban:
jerusalem-hebrew-tattoos-comAz első zsoltár:
92068Victoria Backham híres tetoválása az Énekek Éneke egyik sorával:
tatouage-hebreu-50“soha tobbé”:militarypride

Rabbi, mi az igazság? – Nők és a gyászolók káddisa (Hagyomány XXVI. )

$
0
0

women_touch_the_torah_a_halakhic_viewA mostani kérdés nagyon egyszerű és mégis nagyon provokatív, mert a konzervatív, magyar zsidó közéletbe behozza a “gender” kérdést.
A mostani kérdés nagyon aktuális, hiszen én is személyesen és sokszor találkoztam vele. Sőt, az emberek nagy részének ez nem is kérdés…
Miről is beszélünk?
A tény: egy elhunytnak csak lánygyermeke van.
Mondhatja-e ő, – “a nő” – a gyászolók kádisát vagy inkább bízzon meg egy “férfit” (egy idegent?) – pénzért, hogy ő mondja el helyette a gyászolók himnuszát – napról-napra.

A válasz természetesen nem feket – fehér, sőt nem is szőke vagy vörös, hanem majd’ minden színben játszik.

Mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy a gondolatmenetem felépítésében segítségemre volt a a Schechter Intézet rektorának, Dávid Golinkinnak és rabbijainak munkái.
Nem újkeletű témáról van szó, hiszen mintegy 4 évszázada folynak viták erről a kérdésről. Gyakorlatilag a válaszokat három kategóriába sorolhatjuk:
1) megtiltják,
2) megengedik bizonyos feltételek mellett,
3) megengedik feltétel nélkül
a nőknek a kádis mondását.

mishna_izvoarele_kabaleiVéleményem szerint nyugodtan beláthatjuk, hogy a vallásjogban (háláhában) nem találunk olyan indokot, ami megtiltaná azt, hogy a nők Káddist mondjanak.
Mire is alapozom ezt? A Káddisban nincs benne Isten neve, nincs benne áldás, “csupán” egy himnusz, amivel a gyászoló megköszöni Istennek, hogy az ő szülei éltek.
Akik a nők számára megtiltják eme ima elmondását, általában formai háláhikus problémákra (hagyomány szentsége) vagy esetleg általános, szociális félelemre alapoznak.

A zsidó vallásjog a korral változó, ám az ősi alapokra támaszkodó jogrendszer. A rabbiknak, minden döntéshozatalkor számolniuk kell a társadalmi tényezőkkel, ám csupán erre támaszkodva nem lehet döntéseket hozni.
Amikor a női Káddisról, vagy a női szerepekről beszélünk szintén ki lehet jelenteni, hogy a 16-17. századi döntésekre ható társadalmi félelmek, manapság már idejétmúltak.

Még mielőtt megnézzük a válaszokat, szeretnék ideidézni egy midrást, aminek a főszereplője rabbi Akiba. Ez a történet több döntvényben elő fog fordulni. (Ez a szöveg a bécsi Jicchák rabbi Or Záruá című könyvéből (2. rész 11. oldal) ismeretes. Alapja az Élijáhu Zutában közölt legenda lehet, amelynek hőse Jochanán ben Zákkáj, de a legendának több verziója ismeretes, és a Zohár is említi.]

Történt egyszer, hogy rabbi Ákivá találkozott egy emberrel, aki fekete volt, mint a szurok, a fején egy óriási csomagot cipelt, és nyílsebesen futott valahová. Ákivá megkérdezte, hová szalad és miért cipel ilyen nehéz csomagot.
Az ember kérte, hogy ne tartsa fel, mert a főnökei megharagszanak rá.
Ákivá tovább kérdezősködött, és megtudta: az illető tulajdonképpen halott, akit az égben arra ítéltek, hogy mindennap egy nagy csomó fát vágjon, amelyen elégetik őt. Ákivá kíváncsi volt, hogy miért kapta ezt a büntetést. Kiderült, hogy az ember életében adófelügyelő volt, aki előnyben részesítette a gazdagokat, de gyötörte a szegényeket.
A bölcs azt kérdezte:
“Nem tudod, hogyan lehetne segíteni rajtad?”
“De igen — mondta a szerencsétlen. — Hallottam, hogy ha lenne egy fiam, aki a közösség előtt (azaz előimádkozóként) elmondaná a Káddist, és a hívek “Jöhé sömé rábá”-t mondanának utána, akkor felmentenének a büntetés alól.”
Még azt is elmondta az illető, hogy tudtával nincs fia, de amikor meghalt, a felesége állapotos volt…
Ákivá megfogadta, hogy megkeresi az özvegyet, és ha fiút szült, megtanítja azt a Káddisra…
Elment Lodkiába, ahol laktak, de aki csak meghallotta a halott nevét, elátkozta, és hallani nem akart sem róla, sem a feleségéről, sem a fiáról, akiről azt mondták a rossz nyelvek, hogy nincs is körülmetélve…
Ákivá megtalálta a kisfiút, körülmetélte, és ezzel bevezette Ábrahám szövetségébe.
Megtanította héberül olvasni és áldásokat mondani, majd elvitte a templomba, ahol a gyerek Bárchut mondott (a káddis mellett a másik ima, amit csak közöségben, minjenben lehet mondani és amivel Istent áldják), vagyis áldotta Istent, és elmondta a Káddist, amire a közösség Jöhé sömé rábával válaszolt…
Ebben a pillanatban a másvilágon feloldották az apa súlyos büntetését.
Az megjelent Ákivának álmában, és megköszönte, hogy megmentette lelkét a szörnyű büntetéstől…  (N. Krausz fordítása)Jewish-Quarter-32510 cemetery temető

Németországban, már a 15. századból van forrásunk, amelyik leírja, hogy nem volt szokásban a nők által mondott gyászolók kádisa.

Nézzük meg az érveket és a vitát!
Az egyik legbefolyásosabb responzumot – a témánkkal kapcsolatban – Jáir Hájim Bachrach (Németország, 1639-1702) írta. (Ezt a responzumot sok rabbi idézte helyesléssel és megerősítéssel.)
Ő három indokot sorol fel, ami miatt meg lehetne engedni a nőknek, hogy kádist mondjanak.
1) A kádis megszenteli I-ten nevét, és a nőknek is szükséges, hogy gyakorolják ezt a parancsolatot.
2) Ameddig van férfiakból álló minjen, nem kell attól tartani, hogy véletlenül beszámítják oda a nőket is, amikor káddist mondanak éppen.
3) Még ha Rabbi Akiva és az árva legendájában egy fiú szerepel, ám a midrás üzenete lehetne akár az is, hogyha ezt az imát egy lány mondaná el, akkor is ugyanolyan örömet okozna a szüleinek, mintha egy fiú tenné, hiszen a lány ugyanúgy az ő leszármazottjuk.

Ám Bachrach rabbi mindezek mellett megtiltja ezt a gyakorlatot, mert véleménye szerint ez oda vezetne, hogy meggyengülnének az ősi szokások, és mindenki azt fogja gondolni, hogy joga volna – a saját okfejtésére támaszkodva -, mindenféle új szokást bevezetnie és ha ez meghonosul, akkor a rabbik szavai “komédiának” és “csalásnak” fognak tűnni.

Esetében ennek az “új gyakorlatnak” a visszautasítása csupán annak új voltára alapozva meglepő, tekintve, hogy a gyászolók kádisának szokása a 13. században, Németországban kezdődött. Sőt, még egy érdekességet meg kell jegyezni, nem is a rabbik “találták ki” ezt az imát, hanem egy alulról jövő spontán ötlet volt, mely a hivek igényére volt eredeztethető.
Kevesen tudják, hogy a káddis eleinte (és mai is) egy imákat elválasztó himnusz (volt), amivel az előimádkozó azt fejezte ki, hogy ő tökéletesnek fogadja el Isten bármely döntését, és az elmondott imáin(kn)ak csakis egy címzettje van: a Fennvaló. Éppen ezért van az, hogy a gyászolók sokszor vállaltak előimádkozást, hogy minél többet tudjanak mondani olyan imákat, amivel Istent dicsérik, remélvén, hogy az ő imájukat az Örökkévaló az elhunyt szeretteinek írja jóvá.womk-512x365 (1)

Más rabbik kifogásolták ezt a gyakorlatot egyéb, másodlagos okokra hivatkozva:

– Shimon Frankfurter rabbi hosszú listát ad: “k’vod cibbur” azaz a közösség tisztelete (értsd a tudatlanabb férfiak kellemetlen helyzetbe hozása egy tudós nő által), bűnös gondolatok, a kol isá érvá, azaz a női hang bujaságra ösztönöz, és még ehhez hasonlók. Továbbá az ő idejében a gyászoló még a “bárhu” ima előtt mondta el a kádist, éppen ezért Frankfurter rabbi azt ellenezte, hogy egy nő belépjen a férfiak részére és a káddis mondásával esetlegesen úgy tünne, mintha egy előimádkozó / kántor lenne.

Yechezkel Katzenellenbogen rabbi egyszerűen megtiltja ezt a gyakorlatot mindenféle indoklás nélkül.

Ephraim Zalman Margaliot rabbi megtiltja ezt a gyakorlatot, mert szabados viselkedésre vall egy nő esetében, hogy ő mondjon valamit, amire a férfiak válaszolnak.
Az ő javaslata, hogy egy gyáaszoló leány menjen a zsinagógába rendszeresen és mondjon Ámen-t megfelelő lelki odaadással (kávánával), és azt I-ten olybá fogja venni, minta ő maga mondta volna el a kádist.

Abraham Binyamin Zilberberg rabbi is megtiltja ezt a gyakorlatot. Ő négy indok alapján:
1) Nehogy az emberek úgy gondolják, hogy a nő beszámít a minjenbe a kádisnál és a “bárhú” – nál.
2) Sosem hallott még ilyen szokásról Lengyelországban.
3) Az ezt megelőző törvényhozók, egyetértenek abban, hogy ez a gyakorlat tilos.
4) Világos, hogy rabbi Akiva legendájából és más talmudi forrásokból, csak a fiú szerezhet érdemet az elhunyt apjának.

Ha a 21. századi szemünkkel végigolvassuk ezeket az indoklásokat, rájöhetünk, hogy néhányuk talán egy picit erőltetett és valójában egyik sem egy olyan megingathatatlan háláhikus érv, amelyik megállja a helyét egy alapos vizsgálat után.
1)
Európában, Amerikában és Izraelben, az emancipáció megjelenése után a “kvod cibbur” azon elve totálisan idejétmúlt, miszerint kellemetlen lehet a férfiak számára egy náluk sokkal felkészültebb Tóratudós nő. (Jelen világban a kvod hácibur tucatnyi más értelme van érvényben)
És ne feledjük, nemhogy Tórát olvasó nők vannak a világon ezerszámra, hanem “rabbinők” százai szolgálják a közösségeiket, azaz az imádkozó és tudós nő ma már inkább evidencia, mintsem furcsaság.
Sőt tovább mehetünk, még ortodox helyeken is magyarázzák nők a Tórát, és publikálnak vallásjogi döntvényeket, gondoljunk csak a nem oly rég elhunyt Nechama Leibowitz-ra.
2)
Bátran valljuk be magunknak, a nők kádismondása még nem fog ahhoz vezetni, hogy őket is beleszámolják a minjenbe, (ahogy azt Bachrach rabbi leírta), mert
a) van ahol alanyi jogon számítják őket be a közösségbe,
b) a nem egalitáriánus közösségekben meg nem kell attól félni, hogy valami miatt férfinak nézik a káddist mondó lányokat.
3)
Az egyik legnehezebb kérdés a szokásjog kérdése (minhág hámákom). Vajon azon tény említése, hogy ez vagy az a szokás nem létezett itt vagy ott (pl. Lengyelországban) elégséges ok arra, hogy bármit visszautasítsunk?
Ez azért is fontos, mert a legutóbbi törvényhozók előszeretettel idézik Bachrach responzumát anélkül, hogy külön megvizsgálnák a központi kérdés naprakészségét.
Még ha látjuk is, hogy a szokás ellenzői különböző szociális és kulturális okokra támaszkodva megtiltják ezt a gyakorlatot, ezzel párhuzamosan azt ismerik el, hogy halachikusan megengedett, hiszen az indok nem háláchikus volt.

A képen a talmudtudós, Rachel Fraenkel látható, amikor káddist mond meggyilkolt fia, Naftali temetésén. 2014 júliusában, több ezer ember előtt lezajlott szertartáson, senki sem háborodott fel az édesanya döntésén. Maga az országos főrabbi is, aki jelen volt, “ámen”-nel válaszolt rá.

2015-ben, a Jerusalem Post, Rachel Fraenkel-t beválasztotta Izrael 50 legbefolyásosabb embere közé. “Israel’s voice of unity”. Izrael egységének hangja, írta róla az egyik legfontosabb izraeli újság.

És itt térnék rá azon törvényhozók körére, akik – bizonyos körülmények között – megengedik a nőknek (vagy a lányoknak), hogy káddist mondjanak.

1)
Yakov Reisher megengedte egy négy éves leánygyermeknek, hogy otthonában, minjenben kádist mondjon az apjáért. Bár a gyászházban jelen volt az elhunyt édesapja is, ám – vallásjogilag – “erősebb” a gyermek gyásza a szülők után, mint egy szülő gyásza a gyermeke után. És ez esetben mindkét gyászoló jelen volt, és a rabbi erősebbnek tartotta a 4 éves lánygyermek gyászát, a már felnőtt apa gyászánál.
Ám minden magyarázat nélkül megtiltja ugyanennek a lánynak, hogy kádist mondjon a zsinagógában.

Az indokot könnyen kitalálhatjuk, miszerint egy lány számára nem volt illendő, hogy kádist mondjon a férfiak részlegében.
Ám a rabbi kihangsúlyozza, hogy egy lány is tud békét és engesztelést hozni egy apa lelkére, aképpen, mint egy fiúgyermek.
Avram Jichak Glick rabbi és Hayim David Halevi rabbi szintén egyetértenek ezzel a véleménnyel.
Itt meg kell jegyezni, hogy egy kiskorú fiú és egy kiskorú lány között nincs különbség a vallásjog szerint.
A következő videón a 9 esztendős Matan Henkin mond káddist a meggyilkolt szülei, Náámá és Eitan után.

És még egy videó erről a temetésről.

2)
Elazar Flekeles rabbi idéz egy ősi prágai szokást, miszerint a lányok öt -hatévesen beléptek a zsinagóga előcsarnokába, hogy elmondják a kádist a Zsoltárok könyve után. Véleménye szerint ez megengedett, ám az már tiltott, hogy nők, illetve lányok magában a zsinagógában – a férfiak részlegében – kádist mondjanak.
Ő maga a Zohár-t idézi, miszerint „Egy asszony az Isten házában olyan, mintha oda bálványt helyeznénk.”
Ennélfogva ő nem lát semmiféle rosszat azzal kapcsolatosan, hogy a nők mondjanak kádist, ám ellenzi, hogy ezt a zsinagógában, a férfiak részlegében tegyék.

Azaz láthatjuk, hogy ez a csoport megengedő a kiskorú lányok kádisát illetően, ám ellenzi a 12 évesnél idősebb lány általi kádis mondást.
Ezen responzumok fő üzenete, hogy elismerik, alapvetően semmi rossz nincs abban, hogy a lánygyerekek mondjanak a kádist, de némelyikük megtiltja nekik, hogy ezt a zsinagógában tegyék.

Három ismertebb responzum megengedi a lányoknak és nőknek, hogy mondjaak imát:
Eliezer Zalman Grayevsky rabbi (1843-1899), Kaddish LeAlam c. könyvében
az ortodox Joseph Eliyahu Henkin rabbi,
és a magyar származású konzervatív rabbi: Isaac Klein.
Ahelyett, hogy felsorolnánk egyesével az érveiket, összegezzük inkább, hogy milyen okokra hivatkozva engedélyezik a nőknek, hogy elmondják a gyászolók kádisát.

1)
A kádis elmondásának célja, hogy nyilvánosan megszenteljük Isten nevét (kidus Hásem). Mivel a nőkre nézve kötelező (a Tóra által), hogy gyakorolják ezt a parancsolatot, hogyan is tilthatná meg bárki is, hogy elmondhassák ezt az imát?
2)
Egy gyermek azzal, hogy elmondja a kádist, szülei tiszteletének parancsolatát teljesíti, és megmutatja, hogy hisz abban, hogy szülei bűnei meg lesznek bocsájtva. A szülői tisztelet vonatkozik mind a fiú, mind a lánygyermekre.
3)
A gyászolók kádisa nem egy magában álló ima. Ez szimbolizálja a gyermek számára az összes többi parancsolat véghezvitelét. A káddisban nincs benne Isten neve, ám mégis magában foglalja mindazt, amit Istenről tudunk és érzünk, és éppen ezért ahogyan egy fiú kifejezi hűségét a parancsolatok iránt azzal, hogy kádist mond, úgy fejezi ki a leány is ugyanezt.
4)
Rabbi Akiva és az árva legendáját nem szó szerint kell értelmezi. A történet egy halott ember fiával foglalkozik, de ez nem zárja, ki, hogy a leány nem lehetne hasonló szerepben.
Éppen ellenkezőleg! Egy leánygyerek is az elhunyt leszármazottjának van nevezve, és a leány is megbékélteti a szüleit lelkét azáltal, hogy kádist mond.
5)
Sok ortodox rabbi azt tanácsolja, hogy olyan esetben, amikor az elhunytnak nincsen fiúgyermeke, kérjenek meg valakit, hogy ő mondjon káddist, az elhunytra gondolva.
Ha megengedhető, hogy felbéreljünk egy idegent, (aki nem ismerte a halottat), hogy ő kádist mondjon érte, akkor hogyan is akadályozhatnánk meg egy lánygyermeket, hogy megszentelje Isten nevét az anyja vagy apja tiszteletéért??
6)
Tény, még ha sokan nem is fogadják el, hogy a világ zsinagógáinak elég nagy részében (konzervatív és reform) nők és lányok mondják a gyászolók kádisát.
Ha ezekben az esetekben a talmudi elveket követjük, melyek szerint
– „a tett többet ér a szónál”, illetve
– „menj ki és nézd meg mit csinál a nép!”.
Hozzákapcsolva a fent említett indokokhoz, tisztán megmutatja, hogy a nők is mondhatják a gyászolók kádisát.

Ezt a rövid vallásjogi összefoglalást szeretnénk Henrietta Szold híres levelének néhány szavával zárni.
Szold volt a Hadassah megalapítója és a Youth Aliyah első igazgatója. Nyolcan voltak testvérek. Nyolc lány. Ő volt a legidősebb.
1916-ban meghalt az édesanyja és egy barát, akit Hayim Perez-nek hívtak felajánlotta, hogy elmondja a gyászolók kádisát az anyja temetésén.
Az ekkor már 56 esztendős “gyermek” ezt egy udvarias levélben visszautasította, amiben többek között ezt írta:
„Jól tudom, és helyén való az, amit mondasz a zsidó szokásokkal kapcsolatban, és a zsidó hagyomány nagyon kedves és szent számomra, ám mégsem tudlak megkérni arra, hogy mondj kádist az anyám után.
A kádis jelenti nekem, hogy a túlélő nyilvánosan és feltűnően kifejezi kívánságát és szándékát, hogy magára vállalja az összeköttetést és kapcsolatát a zsidó közösséggel, amelyben a szülei is benne voltak, így a tradícióláncolat generációról generációra töretlen, mindenki által hozzáadva a saját kötődését. Ezt te is megteheted a te családod generációiért, és nekem is meg kell tennem az én családok generációiért.”

És Henrirtta Szold elmondta a kádist.
Ez 100 esztendeje történt… Azóta felgyorsult az idő, és az utóbbi években egyre több ortodox nő tesz rabbivizsgát.
Néhány tudós:

Dr. Jennie RosenfeldDr. Jennie Rosenfeld, izraeli Efrát településének ortodox rabbija

Dina BrawerDina Brawer, Anglia első ortodox rabbinője

Rachel Kohl Finegold

Rachel Kohl Finegold ortodox rabbi, Kanada (wiki)

lilakagedan-1451851143

Lila Kagedan ortodox rabbi (wiki)

Ha valaki szeretné még több aspektusból megvizsgálni ezt a kérdést, számára ajánlom ezt a cikket.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Schwarcz Péter Szegeden szolgáló rabbihelyettes úrnak, a források összegyűjtésében nyújtott segítségéért.

Kol Nidre beszéd 2016@5777

$
0
0

FR., VÉ. és PT. barátomnak szeretettel 🙂o-yom-kippur-facebook

Jom Kipur napja van…
Valamit bezárul és valami megnyílik.

Körbe nézünk a világban, és feltesszük a kérdést: hányszor cserélődhet ki egy ember egy élet során? A sejtjeink, az érzelmeink, a szerelmeink, a gyűlöleteink.
Perszer pontosan tudjuk, ez kicsit költői kérdés, hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.

Itt vagyunk Jom Kipur napján, elgondolkodunk. Egy napig nem foglalkozunk a testünkkel. Nincs étel, ital, illatos fürdő, internet, televízió, hiszen ezen az estén a sors nagy kérdéseire keresünk választ. Imádkozunk, elgondolkodunk. Mit tudunk még jobban tenni.

Isten pontosan tudta: kell a megállás az ember életében. Sábát sábáton, a szombatok szombatja van… A pihenések pihenése, a gondolkodások gondolkodása.

Sokszor félünk a holnaptól, ám ez így van az ember őstörténete óta.
A Talmud elmeséli, hogy a világ teremtésének 6. napján, az első ember első napjának estéjén az első emberpár félelemmel látta sűrűsödni a sötétséget.
Azt hitte a világnak vége van. Fél nap volt mindösszesen az életük.
Ám az újrakelő nap fénye biztonsággal töltötte meg őket. Tudták, hogy érdemes élni, és van oka a teremtésnek, és az ő életüknek.
Megtudták, hogy minden sötétségből és mélységből van visszatérés.

Ez a világ első tanulsága: a szomorú pillanatokban, akár könnyek között – meg kell imákban fogalmazni a kéréseket, és soha nem szabad eldobni a reményt.

Számunka a legnagyobb kihívás: észrevenni a problémákat és azok felett győzelmet aratni.

Elie Wiesel, a Nobel díjas író szinte közhelyszerű mondatát idézem ide:
The opposite of love is not hate, it’s indifference. A szeretete ellentettje nem a gyűlölet, hanem a közöny.

A 21. század legnagyobb problémája: a közöny… A rálegyintés.
A gondolkodás nélküli, vezényszavak mentén cselekvés. Gondoljunk csak az el múlt hetekre!
Igenek és nemek hangzottak el érvelés nélkül. A közönybe fásult emberek közönyösen mentek el és közönyösen szavaztak. Nem kérdezte meg majd’ 4 millió ember, mit is jelent ez?

A mi feladatunk a közöny ellen menni:
Azaz meg kell hallani azoknak a hangját is, akikét senki sem hallja meg, csak Isten.

Tikun olám… már fejből tudjuk a szót, annyiszor beszéltünk róla. A világ jobbá tétele, és az erre való igény.
Erre lettünk teremtve.
Ezért dolgozunk.
Képesek vagyunk rá????máramaros

Jom Kipur napja van
Ez a nap a visszatérésről szól, a megtérésről… Héberül: Tesuvá.
Előbb azt imádkoztuk: “bisivó sel málá…”
Talán nem mindenki érti, ám ez az ima akkor született, amikor a zsidó embereket arra kényszerítették, hogy számukra a legfájdalmasabbat tegyék meg: elhagyják a vallásukat.
Ez a tett évszázadokon keresztűl a legborzasztóbb élmény volt egy zsidó családban.
Ám jom kipur napján ezzel kezdjük a napot:
“az égi és a földi bíróság engedélyével, ti is gyertek vissza közénk!”
Azaz mindenhonnan vissza lehet térni.

Sőt erről mesél a kol nidré szövege is: “minden eskü, fogadalom, kimondott szó… legyen semmis”
A visszatérés csodás képe: az ember sok mindent mondhat, butaságokat is, ám lehetőség van bocsánatkérésre, megtérésre.

Teshuvah (2)Jom Kipur napja van. És most nem annyira leszek rabbis, mint sokan szeretnék, nem fogok romantikus talmudi tanmeséket mondani, inkább nehéz kérdéseket teszek fel magamnak és nektek is!

Legfontosabb kérdés: “lehet-e valóban megváltozni, azaz megtérni?”
És amivel kezdtem, a minket érő mindennapi hatások ideiglenesek-e, vagy hosszan tartóak-e? És órák vagy napok után visszatérünk abba a kerékvágásba ahonnan elindultunk.

Jom kipurkor „megtérünk”…
Eljövünk zsinagógába, azaz komolyan vesszük magunkat, hiszen itt vagyunk.
Böjtölünk, azaz fizikailag is megéljük a hagyományt és a saját gyengeségünket.
Izrael 61%-a böjtöl ebben az esztendőben.

De valljuk be, a világ zsinagógáiban imádkozó / eljövő emberek közül azért nagyon sokan érzik és tudják, hogy ez azért nem az igazi…
Mit jelent a 25 órás böjt, ha utána megy minden tovább… Semmit?
Egy barátom a Facebookra kiírta:
“Nem igazán értem ezeket a facebookos “bocsánat mindenkitől, akit megbántottam” kiírásokat.
Egyrészt, komolyan úgy gondoljátok, hogy akit megbántottatok az innentől kezdve lezártnak tekinti majd az ügyet?
Másrészt, talán úgy kéne élni az év többi napján, hogy ma ne kelljen ilyen arctalan álbocsánatkérésekbe bonyolódnotok.”
És látjuk a sok-sok felposztolt “bocsika” és “elnézést” üzenetet…

Nézzünk körbe… Pontosan tudjuk, csütörtökön minden megy tovább….

Senki sem fogja kalapáccsal széttörni a tréfli porcelán étkészletét, hogy másnaptól minden teljesen kóser legyen nála.
senki se fogja holnap reggel feleségül venni a barátnőjét, hogy holnap estétől legálisan háljon vele,
és aki eddig meleg volt, holnaptól nem lesz hetero, csak azért mert a Tóra erről beszél.

Itt ülünk és tudjuk a választ…
Akkor a kérdés egyre aktuálisabb:
Létezik-e egyáltalán a megtérés, megváltozás?
És ha mi nem tesszük meg, bár tudjuk a frankót, akkor miért is vagyunk itt a zsinagógában?
Újévkor ezt így mondtam a beszédemben: Egy embernél kell jobbnak lennünk  ebben az évben, a tegnapi önmagunknál.
És ez elégséges lenne a megtéréshez??

Sokkal nehezebb ez a kérdés, mint gondolnánk. 2 évezrednyi rabbi gondolkodott ezen. Én elhoztam ide négyüket:

Nézzük meg, mit mondanak ők:

rambam1)
RÁMBÁM (Maimoni Mózes): 1135-1204
Híres mondata a megtérésről:
אני אחר ואיני אותו האיש שעשה אותן המעשים
Fordítás:
“én más leszek, és többé nem vagyok az az ember, aki azokat a tetteket véghezvitte.”
Azaz RÁMBÁM szerint a megtérés lényege: hogy teljesen új ember tudsz lenni.

Mit üzen a Mester?
Az ember szabad akaratból tér meg! Éppen ezért tud lenni egy teljesen más, tiszta ember, és el tudja engedni a régi valóját.

2)
Ennél egy kicsit árnyaltabban fogalmaz egy évszázaddal korábban Rábénu Behájéj ben Joszef ibn Pekidá (1050-1120) a “Hovot halevávot”, azaz a “szív kötelességei” című munkájában (kutatás kapuja – שער הבחינה – hatodik fejezet).

“כי אין אדם אשר לא יחטא” – mondja a Szentírás (Kohelet 7/20)
azaz nincs ember, aki ne vétkezne…
Ezt a mondatot sokszor mondjuk el a félelmetes napok folyamán.
Azaz az ember egy eléggé tökéletlen egység…
Nem angyal és nem Isten, hanem hús vér ember… Ez tény.
Így természetes módon okozza saját magának a vétkeket.
És minden vétek a saját isteni lelkének törése.

Azaz Rabbénu Behájéj szerint a vétek, az ember „embersége” miatt van, és ez az ember szerves része, éppen ezért az ember képtelen magától megtérni! Isten kell hozzá.
Így a megtérés élménye és lehetősége, az Örökkévaló csodás ajándéka az embernek. És Jom Kipurkor ezt köszönjük meg az Örökkévalónak, hogy segít minket elindítani. Kinyitja a kaput, nekünk már csak be kell menni rajta.

3)
A harmadik rabbi Jiszráel Szálánter
(1809/10 Litvánia – 1883, Németország)

yisroel-salanterA rabbi szakterülete a feddő és lelki erősítő irodalom volt (muszár és hizuk).
egy cikkében “חיזוק לומדי תורתנו הקדושה” (a szent Tóránk tanulásának megerősítése témájában) a következőket írja:
Lehetetlen megváltoztatni az ember belső érzéseit, de tud változtatni a külső megnyilvánulásain, hiszen az ember nem úgy lett teremtve, hogy a belső erőit teljesen és tökéletesen ki tudja javítani, ám ennek ellenére törekednie kell arra, hogy a külső dolgait a maguk teljességében javítsa ki, egészen, amíg olyan erőteljesek leszek a külső változásai, hogy a belsőjét is elkezdik megváltoztatni. És akkor az Ö-ó is segítségére lesz.

Egyszerűen szólva: például, ha az ember eddig nem köszönt előre, akkor szokjon rá, ezzel is erősíti magában az tiszteletet minden ember irányába. Vagy nem mondott áldást az ételre, akkor kezdje el, erősítse azt a tudatot, hogy minden meg kell köszönni a Jóistennek, stb.

Azaz belülről indulva lehetetlenség belül megváltozni, a külső dolgainkat kell rendbe tenni és akkor segít az Örökkévaló, hogy elinduljunk befelé. Ez a mi döntésünk.

4)
A negyedik rabbink talán a “legszélsőségesebb”, ha szabad ilyet mondani.
Ő a Talmudból (Misnából is) ismert r. Cádok, aki azt állítja: lehetetlenség megváltozni.
Ahogy az oroszlán nem lesz vegetáriánus, bármit is teszünk, mert bele van égetve a génjeibe a ragadozó életmód, akképpen az ember is egy úton megy végig az életében.
A világ fekete – fehér…
Cádok rabbi 40 évig böjtölt Jeruzsálemért, hogy Isten megkönyörüljön rajta, hiszen a lakói vétket vétekre halmoztak. Ám nem sikerült kiimádkoznia Jeruzsálem szabadságát, és a római légiók 70-ben elfoglalták és lerombolták a Szentélyt.
Ám a római hadvezér Vespasianus, a végsőkig legyengült Cádok rabbit – Johánán ben Zákkáj külön kérésére – meggyógyította.

Cádok rabbi véleménye szerint a szabad választás a miénk, de ettől függetlenül az ember belsőleg egy stabil entitás.
A későbbiekben – érdekesség – , hogy a rabbik nem igazán foglalkoznak ezzel a talmudi alapelvvel, mert kevés követője akadt, ám nekünk fel kell ismernünk, hogy Cádok rabbi állítása, miszerint annak a felismerése, hogy lehetetlen megtérni, lehet a megtérés első lépése.
Azaz a megtérés, (a belső egyéniségünk megtérése), az, hogy foglalkozunk vele! Saját lelkünk, korlátaink, felismerése és megértése. Ez a megtérés felelőssége, és nem csupán egy 25 órás böjt és elhadart ígéretek.

Láttuk a négy rabbit, és látjuk, hogy a megtérés a világ egyik legnehezebb dolga.
Semmi megjátszás nem fér bele, csak az a bizonyos végtelen utazás a saját lelkünkben.gottlieb-jews_praying_in_the_synagogue_on_yom_kippur

Van egy számomra kedves anekdota, ami – amikor olvastam – nagyon megérintett.
Egy képzeletbeli király és tanácsadójának a beszélgetése

– Mit keres ez a toprongyos ember királyi udvaromban?
– Ő Felséged udvari csillagásza.
– Mi dolga az én udvari csillagászomnak?
– Ő készíti felséged flottájának a tengeri térképeket, a kereskedőhajóinak, hogy hasznot hozzanak és a hadihajóinak, hogy nyerjenek a háborúkban.
– És miért ilyen toprongyos ez a nagyon fontos ember?
– Mert mindössze évi öt aranyat kap Felséged kincstárából.
– Többet érdemel!!! Legyen mától fogva 100 arany a fizetése!!!
– Bátorkodom Felséged figyelmét alázatosan arra felhívni, hogy akkor Felséged udvari csillagászának a státuszát soha többé nem fogja csillagász betölteni.

ennyi a kis történet…
A megtérés és a megtérés felelőssége nem szerepjáték, és álarcosbál, hanem kőkemény őszinteség.
Nehéz út.
Pontosan tudom, nem fogunk mindannyian csapot-papot (rabbit) otthagyva rohanni megtérni. Széttörni a porcelánjainkat, feleségül venni a barátnőnket vagy nemi identitást váltani.

A megtérésnek nincs kézzel fogható jutalma, csak a tudat, hogy valami jót tettem és hozzájárultam a “tikun olám”-hoz, a világ megjavításához.
A megtérés jutalma egy kapott mosoly és egy adott mosoly.
Mint az udvari csillagásznál, aki örül annak, hogy segített a király kereskedőinek és hadseregének.

Jom Kipur van:
Tudatosítani kell magunkban, hogy a teremtett ember feladata, hogy a világ történéseit saját maga és a környezete számára hasznosítsa, és ne KÖZÖNNYEL forduljon felé, vagy forduljon el tőle.
Épüljünk!
Közelítsük meg a világ minden kérdését, úgy,
– hogy mi az előremutató rész benne!
– hogy mi személyesen, mit tudnak hozzátenni a fejlődéséhez, egyéni, családi és közösségi szinten?

A megtérés egyik pontja, hogy megértjük és megérezzük, hogy tettekkel és lélekkel is lehet imádkozni.
És pontosan tudjuk, nem tudunk mindenkin és mindenhol segíteni – ezt meg kell értenünk, de egy meleg szavunk, egy mosolyunk csak van? – ez nagyon sokat ér.sot-timeline22

A legelső kérdésem az volt: hányszor változhat meg egy ember?
És a válasz: akár minden pillanatban.
Akár Cádok rabbit nézzük, akár RÁMBÁM-ot.

Hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.
A fentebbi rabbik mást-mást mondanak a megtérésről, ám abban egyet értenek: Ezen tetteink egy része irányítható…
És Jom Kipur erről szól!
Ezért vagyunk itt.
Nem kell széttörni a porcelánt, nem kell holnap feleségül venni a barátnőnket, és nem kell identitást váltani másnap, és nem kell vegetáriánussá nevelni az oroszlánt, ám minden tettünket meg kell vizsgálnunk a hagyomány fényében, mint amikor Ádámnál és Évánál felkelt a nap!

És pontosan tudjuk, meglehetünk a hagyomány nélkül, mint ahogy lehet élni virágok nélkül is, a kérdés csak az, érdemes-e?
Zsidóságunk büszek és öntudatos élményünk. Ezernyi csodás titokkal és evidenciával. Miénk! Szeressük magunkat benne!

A neilá ima sorával köszöntöm a szent napot!
Petáh lánu sáár!
Nyisd ki számunkra a kapukat, hogy beléphessünk!
Beét neilát sáár!
Nyisd ki számunkra a kapukat, még akkor is, amikor esetleg bezárnád előttünk!
Ki páná hájom
Mert fordulópont ez a nap számunkra!
Imádkozzunk azért hogy az előttünk lévő kapuk, a megtérés útjai, a jövőben ne a könnyek kapui legyenek, hanem az álmainké, a sok-sok alkotó tervé, az alázatos munkáé, az örömteli eredményé, a fizikai és lelki békéé szerte a Földön!yom_kippur_on_highway_20_tel-aviv

Érdekesség: az egyetlen eredeti RÁMBÁM képről (lásd fent) készült reprodukciós festmény:rambam_n3

Vendégoldal – Tóramagyarázat, Toldot hetiszakasz @ Varga István

$
0
0

A zsinagógánkban már évek óta szokás, hogy pénteken és szombaton “civilek” mondanak Tóramagyarázatot, dvár Tórát. Mint rabbi nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki érezze: a Tóraértelmezés nem egy rabbinikus privilégium. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Tóra mindenkié, aki alázattal és szeretettel fordul felé.

Meg kell értenünk, a magyar zsidóságot nem a tudós rabbik fogják fenntartani, hanem a öntudatos és felkészült zsidók, akik számára a saját zsidó örökségük nem csak egy állapot, hanem egy mindennapos nemes kihívás és belső igény annak mind mélyebb megismerésére.
Most szeretném megosztani a kedves olvasókkal Varga István Tóramagyarázatát. Olvassuk olyan szeretettel, ahogyan ő írta!
———————
Szukot második estéjén itt ültünk a sátorban, és Zoli a második vendégről, Izsákról beszélt. A téma már csak a nevem (Cvi Jichák) miatt is különösen közel állt hozzám, és egy félmondat bogarat ültetett a fülembe, mely szerint Izsák a másik két ősapához képest „kispályás” volt.
Szinte rögtön el is döntöttem, hogy erről én majd valamikor beszélni akarok, de miközben gyűjtögettem az érveket és ellenérveket, felmerült bennem egy másik téma is, ami nagyon mélyen érintett. Aztán szembesültem azzal, hogy kétszer annyit akarok beszélni, mint amennyi egyszerre kényelmesen befogadható. Ezért az eredeti mondanivalómat most kénytelen vagyok elengedni, talán egyszer (pl. jövő Szukotkor) még visszatérek rá. Ha valaki nem bírná a feszültséget, akkor azért a poénjét most lelövöm: nem, Izsák nem volt kispályás.

De a most el nem hangzott érveim dacára Izsákban mégiscsak van valami kispályás: Izsákot kispályásként kezelték.
Lássunk néhány példát!

Két hete, Vájérá hetiszakaszban olvastunk Izsák megkötözéséről. „Meggugliztam”, hogy milyen képek vannak a témában, arra voltam kíváncsi, hogy mennyi idősnek ábrázolják Izsákot.
Miután a “binding of Isaac” kifejezésen sikerült annyit finomítani, hogy ne kizárólag egy első ránézésre nagyon elborult videojáték képeit kapjam, az első 30-40 releváns találat jó kétharmada legfeljebb kamaszkorúnak, de jónéhány egyenesen kisgyereknek ábrázolta (ezek közé tartozott egyébként az előbb említett számítástechnikai műalkotás is).

Miközben azok, akik az elmúlt pár hetet nem egy kő alatt töltötték, és gyakorlatilag tetszőleges, a témát érintő dvár torát hallottak, pontosan tudják, hogy Izsák már bőven nem volt gyerek, hanem 37 éves volt.
Miért ábrázolják mégis gyermekként?
Hát azért, ahogy Ábrahám viselkedett vele.
Bár kísérleti módszerekkel igazolható, hogy a 37 éves kor tökéletesen megfelelő arra, hogy az ember életét gyökeresen érintő döntések szülessenek, anélkül, hogy arra valódi befolyása lenne, mégis Ábrahámban legalább felmerülhetett volna, hogy ebbe a dologba azért bevonja Izsákot is. Sokat nem veszített volna vele, hiszen ezt olvastuk:

És a fiú szólt: „Itt van a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz?”
És felelt Ábrahám: „Fiam, Isten majd kiszemeli magának a bárányt az égőáldozathoz”.
És mentek ketten együtt.

„És mentek ketten együtt”. Ezt mestereink úgy értelmezik, hogy közös szándékkal, vagyis Izsák, aki a mellébeszélés ellenére rájött, hogy itt őt akarják feláldozni, ebbe hallgatólagosan beleegyezett. Akkor mégis mi értelme volt ennek az egész színjátéknak? Ábrahám persze nem tudhatta, hogy ha egyenesen viselkedik, akkor milyen reakciót vált ki.
Pontosabban józan ésszel sejthette, hogy ha azt mondja, „gyere fiam, akkor én most téged szépen feláldozlak”, akkor esetleg Izsák bizonyos objektív kifogásokat emelhet. És akkor már egyszerűbb, ha ez ügyben a fiának inkább nem oszt lapot.

Nézzük Izsák életének egy másik sarkalatos pontját: a párválasztást. Ezt még akár hasonló súlyúnak is tekinthetjük, mint azt, hogy az embert feláldozza-e az apja, vagy sem. A másik két ősapa hogyan választott feleséget?
Ábrahám és Sára házasságkötéséről nem sikerült leírást találnom, de ha azt nézzük, hogy féltestvérek voltak, és valószínűleg együtt nőttek fel, jogosnak tűnik a feltételezés, hogy Ábrahámnak volt beleszólása a párválasztásba.
Jákob is saját maga választotta a feleségét, és ez valószínűleg elég fontos is volt neki, mert amikor első körben becsapták, nem átallott további hét évet rászánni, hogy azzal élhessen, akivel ő akart.
Ezzel szemben Izsák?
Helyette eldöntötték, hogy akit ő választ, az úgyse lesz jó (ha már a helyi felhozatallal Ábrahám nem volt elégedett, akkor akár magát Izsákot is küldhette volna, hogy fiam, menj, válassz magadnak feleséget, de aztán visszagyere ám!).
De nem!
Eldöntötte helyette, hogy mi legyen. Tegyük hozzá, hogy ez legalább bejött.

Amit viszont a mostani hetiszakaszban olvastunk, az – hogy úgy fogalmazzak – mindennek a teteje.

Az agg Izsák úgy döntött, hogy megáldja a fiait.
A gyanútlan szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy ehhez még joga is lehetett (és még csak bele se kellett tennie egy szatyorba).
A felvilágosult ember persze tudja, hogy itt se sikerült megugrania a környezete elvárásait.

Rebeka, aki próféta volt, pontosan tudta, hogy Jákob lesz az, aki a családi bizniszt továbbviszi, és attól tartott, hogy Izsák (akit, úgy tűnik, nem csak testileg tekintett vaknak) Ézsaunak akarja továbbadni Ábrahám szellemi örökségét.
Persze megtehette volna, hogy az aggályait megosztja Izsákkal, de ennek meglettek volna a veszélyei. Gondoljunk csak bele, milyen kellemetlen lett volna, ha Izsák azt mondja: „Na figyeljetek, nekem egész életemben a fejem felett döntöttek, ilyen-olyan remekül hangzó indokokkal, most már elmentek ti mind a fenébe, és hagyjátok, hogy azt áldjam meg, akit én akarok, oké?”
Ezt a kockázatot nyilván nem lehetett vállalni.
Hát, ami azt illeti, akad olyan vélemény, hogy de igen, lehetett volna.

Jonathan Sacks, neves angliai rabbi, egy beszédében azt a kérdést vizsgálta, hogy ami történt, az egyrészt helyes, másrészt szükséges volt-e.

A helyességre jól következtethetünk abból, hogy milyen következményei lettek a történteknek. Jákobnak menekülnie kellett, és Rebeka, aki az egésznek az értelmi szerzője volt, soha többet nem látta a fiát.
Hát lehet ennél nagyobb büntetést elképzelni?

Jákob se járt jól.
Őt Lábán pontosan ugyanazzal a módszerrel fogja majd átverni, mint most ő az apját: úgy kapja majd Ráhel helyett Leát feleségül, hogy nem láthatta őt.
És ha ezek után még mindig kételkedett volna az összefüggésben, Lábán egyértelművé is teszi: minálunk nem szokás a fiatalabbat az idősebb elé helyezni.

Rebeka persze mondhatta, hogy a cél szentesíti az eszközt, de vajon valóban szükséges volt mindez?
Izsák – bár, mint látjuk, ezt nem nagyon nézték ki belőle – igenis képes volt józanul mérlegelni. Tudta, hogy Ézsau személyisége nem alkalmas arra, hogy Ábrahám szellemi örökségét továbbvigye, hanem ez Jákob feladata. És az áldás nem is erről szólt.
Izsák, aki – és ezt próbáljuk megbocsátani neki – mindkét fiát szerette, olyan áldást szánt nekik, ami számukra értékes. Ézsaunak vagyont, és hatalmat, mert tudta, hogy neki az a fontos:
“Adjon neked az Isten az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőségesen gabonát és bort. Szolgáljanak téged népek és boruljanak le előtted nemzetek, légy úr testvéreid fölött és boruljanak le előtted anyád fiai, legyen átkozott, aki téged átkoz, és legyen áldott, aki téged áld.”

Ezzel szemben milyen áldást szánt Jákobnak? Azt, amit akkor kap, amikor menekülnie kell apósához testvére haragja elől.
Mielőtt elment volna otthonról, amikor Izsák úgy áldotta meg Jákobot, hogy tudta is, hogy éppen Jákobot áldja:
“A Mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek gyülekezetévé légy, és adja neked Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak, hogy elfoglaljad az országot, ahol tartózkodtál, amelyet Isten Ábrahámnak adott.”

Ez az ábrahámi örökség, ez az, amitől Rebeka félt, hogy Ézsau fogja megkapni. Pedig ez soha fel sem merült. Ez az egész hercehurca, a sok szenvedéssel együtt, amit okozott, teljesen felesleges volt, hiszen a Jákobi áldás végülis Jákobé lett.

Hogy lehetett volna akkor elkerülni?
Úgy, ha őszinték egymáshoz.
Ha valaki veszi a fáradságot, és megkérdezi Izsáktól, mi a véleménye, mik a szándékai, ahelyett, hogy (téves) előfeltételezésekre építve cselekszik.
Ha pedig mégis véleménykülönbség lett volna, akkor a másik átverése helyett inkább együtt kereshették volna a megoldást.

És hogy miért tartottam fontosnak, hogy erről beszéljek?
Mert Izsákok mind a mai napig vannak.
Érdemes hát felismerni, tiszteletben tartani, hogy ha valakinek más a véleménye, mások a szempontjai, vagy akár – kimondani sem merem – az értékrendje, az nem feltétlenül hülye.
Még csak az se biztos, hogy kispályás.
És még az is lehet, hogy partnerként kezelve – nem lekezelve! – többet, jobbat lehet kihozni egyes szituációkból.


Fent Izsák és Rebekka sírhelye “Kirját Árbá”-ban, lent meg a csapat és Varga István.

‎Bét Sálom Zsinagóga - קהילת בית שלום‎ fényképe.

Viewing all 75 articles
Browse latest View live